Félek az anyósékkal való találkozástól?

Eddig párom nem állt keszen a családnak bemutatásra, de már 1 eve együtt vagyunk, és pár hónapon belül az összeköltözést tervezzük. Erre egyikünk sem állt készen eddig.

Viszont, az ő családját amiatt is titkolta kvázi, mert vannak nehéz dolgaik, ahogy ő fogalmaz. Párommal egyikünk sem az a kifejezetten a rendmániás fajta. Én egy kicsit jobban igénylem a takarítást, de ha szanaszét vannak a cuccaim mert van olyan hetem h alig járok haza, nincs idő rendet rakni, az úgy annyira nem zavar...

Az ő édesapja nem ilyen, totál rendmániás, elmondások alapján sincsen semmi közös bennünk, talán az anyukájával sem nagyon. Az apa olyan kritikus, hogy az egyik gyerekèt felig el is marta a családból. Nem szívesen jár haza.

Én gondolom, hogy párom ettől meg akart kímélni, de így sanszosan tenyleg kapni fogom az ívet hogy nem vagyok egy tip-top háziasszony.

Volt olyan srác, akivel ezt így közöltem és nem is folytatta velem az ismerkedest, mert ő ruházatban is egy élére vasalt ember, én meg nem vasalok...

Főzni tudok, szeretek, de semmi extrát, mert nincs kinek nagy kajákat főzni, szinte sosincsenek nálam vendégek, mert az Isten háta mögött lakom és ide a barátaim se jönnek el, inkább városban kávézunk, vagy fogad az, akinek ez megy meg szereti a vendéglátósdit.

Én is tudom, hogy ezek nem szimpatikus tulajdonságaim, de introvertált vagyok, inkább élek a fejemben, mint a fizikai valóságban, a humorom is elég elvont, sok kritikát kaptam már az életem során, meg elég sokat jártam pszichológushoz, hogy elfogadjam, nem lehet mindenki olyan, mint amit a nagy többség elvárna.

De eléggé aggaszt, hogy ezek alapján rendesen kapom majd az ívet anyóséktól. :/

Azt már meg se említem, hogy sokat meséltem az anyukámnak is páromról és neki egyáltalán nem szimpatikus már így messziről sem...

Miért nem lehet ez egy kicsit könnyebb?? Miért ilyen kritikusak a választott párunkkal a szülők? :/