Mit csinálsz egy átlag délután, este, ha a párodnak más programja van?

Magamat idegesítem. Hogy tanulni kéne - de nem tanulok.

Hogy el kéne intéznem a határidős munkáimat - de nem intézem el.

Hogy bele kéne húzni a nyelvtanulásba - nem tanulom azt se.

Mert mind egy hatalmas hegy már, aminek neki kéne esni.

Azon is, hogy keresni kéne jobb melot - nem megy mert összeomlott a gépem

A gépet meg kéne javíttatni - nem megy mert nincs rá lé

Majd a munkahelyen palyázom más helyekre - nem megy mert millio meg egy munkám van(szellemi) es soha nincs maszekra időm vagy agyam.

Vagy ismerkedni kéne pasit találni - de csak tajszólásos paeasztok hazasak foglaltak szexre menők igénytelenek vannak a neten, vagy a normálisak akik képesek úgy ismerkedni hogy heti egyszer rámír hogy mizu. Hát khösz. -kiregiztem

Vagy megkértem a szomszedpasit jöjjön már át fúrni szerelni javítani festeni - ígérte hogy segít - hát nem ír vissza.. átver, szívat játszmázik kéreti magát és könyörögtet, így lesem a leszakadt ajtókat csöpögő csapokat betört üvegablakot, csíkosra sikerult lefestenem a falat meg foltosra, és lesem azt is hogy de legalább próbáltam festeni.

Aztan idegesitem magam még azokon hogy van tesom de mégsincs mert kizár lesz.r(gazdag jó élete van azóta családellenes lett, karácsonykor látni csak es senki nem érdekli, csak saját maga)

Aztán próbálok pozitív gondolkodásról, pénzugyi kulturáról, vonzásról meg mindenféle önfejlesztésről netes előadásokból tanulni, míg el nem alszom. Tehát szivárog a fülembe fejembe, igy kicsit olyan is, mintha legalább valaki beszélne hozzám és mintha nem lennék egyedul, és ad vmi reményt is.

A lehető legszebb álmaim vannak, boldogság izgalmas élet haverok barátok nevetés kalandok, uj helyek felfedezések.

Aztán reggel ébresztő. És megcsap a reál. Felébredek a rémálomba. A reál a rémálmom.

Az álmaim boldogság, az életem amibe felébredek, meg a pusztulat.

Érzem a szorongó érzést görcsöket a félelmeket a rettegést ha nem lenne munkám ha utcára kerülnék, senkit mégcsak fel se tudnék hívni sem.

Az állandó érzésem a szorongások félelmek. Ez az alap èrzésem.

A kollegákkal a nevetés beszélgetés egyuttműködés csapatmunka és eleve a munkám legalább kikapcsol, mint egy videojáték, addig se látom magam és a nyomorult helyzetem, nem érzem a szorongásokat, kicsit "fellélegzek" es kicsit irigylem azokat akiknek munkahelyen csak a munkával kell foglalkoznia es semmi más gebasz nincs az életében.

5-ös 🤣🤣🤣

Majd én megjavítom neked :)

Élvezem, hogy egyed vagyok. Attól, mert lett egy párom nem szűnök meg önálló ember maradni. Ugyanazt csinálom, ha hazautazik hétvégén vagy ha elmegy dolgozni.

Takarítás, főzök, játszok a macskámmal, olvasok, elmegyek úszni, fotózok és szerkesztek, nézek valamit, áthívom a barátaimat, puzzlezok, átmegyek anyukámhoz, vezetek, kirándulok stb.

A párkapcsolat semmiben nem (kéne), hogy gátoljon.

A párom vigyázzon magára és mondja meg mikortól aggódjak érte.