Miért akarnak olyan sokan továbbra is _gyermeket_ a párkapcsolatokban, ha (szinte) borítékolható, hogy minden második párkapcsolat 5-12 éven belül tönkre fog menni? (Vagy ellaposodik, "elúnják" egymást - majd húzzák elő az újabb "nyulat" a kalapból.)

Szerintem ebben részben az is benne van, hogy amellett, hogy kockáztatnak, azért -főleg nők esetében- nem is lehet a végtelenségig húzni a családalapítást. Ha valaki amúgy is szeretne gyerekeket, tényleg vágyik a családosdira, akkor ha egy egyébként az adott pillanatban jól működő kapcsolatban, amikor éppen időszerű a korát és élethelyzetét is tekintve, miért NE vállalná be? Nyilván a jövőbe senki se lát, és természetesen senki se vág bele sem a házasságba, sem a gyerekvállalásba, hogy na, mi is majd a statisztikát fogjuk gyarapítani, de nem is lehet ezzel a fatalizmussal élni az életed, mert ennyi erővel tényleg inkább ugorj ki a villamos elé, mielőtt még elüt egy busz...

Ha a kérdés arra irányul, hogy az ember eleve egy csapnivaló, vagy hát, közepesen szar kapcsolatban él, de éppen közelednek a harmincas évei, és hát na, az anyós-anyuka nagyon kérdezgeti, hogy "és az unokák hol vannak?", akkor annak persze semmi értelme, hogy emiatt ugorjanak bele egy házasságba és emiatt szülessenek gyerekek, de ez megint csak nem azért van, mert ők úgy gondolják, hogy ez mennyire jó lesz, simán csak "ez az élet rendje" alapon, aztán kicsit ilyen közömbösen nézik, ahogy az életük zajlik, mintha nem is lenne semmi ráhatásuk, hogy mi történik velük, és aztán persze a vége az lesz, amit te is leírsz. De amikor egy fiatal pár, akik jól megtalálták a közös hangot, jól érzik magukat együtt, mindketten szeretnének családot, belevágnak, amikor ez időszerű, majd 15 év múlva úgy hozza az élet, hogy ez mégsem lesz életfogytig tartó szerelem, hát na bumm, azért erre készülve inkább lemondani valamiről, amit mindketten szeretnének és amúgy tökre örömet okozott volna nekik, szintén elég nagy baromság.

Pacsi a kérdésért:):

A legfontosabb a pénz; elvileg megmutatni a szülőknek-haveroknak, hogy működik a biológia; a konvenciók követése miatt; bizonyítsá, hogy "Én jobban tudom ezt művelni, mint más".

3# vagyok Teljesen érthető a félelmed kérdező, sajnos tényleg nem kedveznek a folyamatok a hagyományos családmodellnek.A nők emancipáció ja, férfiak szerepének átalakulása, a rengeteg inger, a digitalizáció hatása a párkapcsolatokra, (Tinder, Viszony.hu stb) a felgyorsult életünk és még sorolhatnánk.

A lányom Dániában él es egy nagyon érdekes jelenségről mesélt nekem. Konkrétan a főnöke van ebben a történetben. Ott van egy olyan lehetőség, hogy ha nincs stabil párkapcsolatban valaki, vagy egyáltalán nem is vágyik rá, de gyereket szeretne, működik egyfajta tarskeresës, kifejezetten gyemekvállalásra. Ez nem donorprogram, mert mindkét fél szeretne gyermeket, szerződést kötnek, mindkét fel neveli a kicsit váltásban, anyagilag is közös a felelősség, de nem laknak együtt és mivel szerződéses alapon működik, nincsenek sérelmek, az Apa ugyanolyan részese a gyerek életének mint az Anya, időt is annyit tölt vele, a felelőssége is ugyanannyi.Néha még barátság is kialakul a szülőpár között és megspórolják a válás fájdalmát. A gyerek pedig kezdetektől ezt veszi természetesnek, nem szenved hiányt semmiben.A csaj aki ebben benne van ismerős, a napokban fog szülni.

15 - "a válással - általában - mindig a férfi szív"

Óriási tévedés.

Az emberek tobbsege alapbol haldoklo kapcsolatba vallal gyereket, olyannal, akivel ossze sem illik, csak surgeti az ido/a szulok unokazni akarnak/nagy a tarsadalmi nyomas, es a tobbi. Facebookon tele van a babavaros-csokos csoport a sok okossal, akik par honap ismeretseg utan ugrottak bele a hazassagba es/vagy vallaltak gyereket, aztan azt kerdezgetik, hogyan tudnak elkerulni a buntetes visszafizeteset.

Ha mindenkinek szultem volna akivel fel evig egyutt voltam, lenne mar par gyerekem. Nem a legnagyobb rozsaszin kodben kell szaporodni egy kvazi vadidegennel, akit alig ismerunk. Fel-1 evig konnyu fenttartani egy kapcsolatot, nem jar komolyabb erofeszitessel.