Szerintetek Magyaroszágon a párkapcsolatok hány százaléka létezik őszinte motivációból?

Nekem van róla egy olyan elméletem, hogy ugyanannyi, mint ahányan TUDATOSAN élik az életüket, célokkal (nem összekeverendő a vágyálmokkal) és SAJÁT célokkal, nem pedig a társadalom által kijelölt házasság, család, gyerek, karrier, stb. célokkal. Persze aki ezt akarja ŐSZINTÉN, SAJÁT elhatározásból, azzal nincs baj. A baj azzal van, amikor passzívan sodródunk valamerre, mert arra húz a gravitáció.

Na, pontosan ugyanez jellemző a kapcsolatokra is. A legtöbben ki sem merik mondani, mit akarnak, mire vágynak. A legtöbben azért, mert fogalmuk sincs róla, sosem kérdezték meg maguktól, nincs megfelelő önismeretük.

Akiknek már van valamennyi, azok osztják a legjobban az észt és éreznek kényszert, hogy kifelé bebizonyítsák a társadalom felé, hogy "Márpedig létezik tökéletes kapcsolat, mi vagyunk az élő példa a fanyalgók csak irigyek és cinikusak" vagy a közhelyes bölcsességeket szórják, hogy "Mindenhol vannak hullámvölgyek és viták."

vagy a másik oldalon állva "Sose érd be kevesebbel, én igényes vagyok és van egy szintem és ezt a másiktól is elvárom, ha bármilyen apró pici hiba van a másikban, akkor az már intő jel, hogy 5 év múlva vagy 10 év múlva zátonyra fog futni a kapcsolat."

Végül pedig az a maréknyi ember, akinek valóban van önismerete és rájött arra is, hogy az EGÉSZ FOGYASZTÓI TÁRSADALMI MENTALITÁS nyomta rá a bélyegét a kapcsolatokra is. Továbbá arra is, hogy evolúciós ösztönökkel példálózni értelmetlen, mert pont attól lettünk civilizáltak és nem ősemberek, mert FELÜLEMELKEDTÜNK az ösztöneinken, még ha sokszor félre is siklottak a próbálkozások.

Szeretem ezeket a kérdéseket:

10%, de idővel kiderül, hogy a "Nagy Ő" mindig problémás, így ez az arány mindig csökken, csökken, csökken.

Ma Mo.-n szinte csak és kizárólag érdekkapcsolatok vannak.

Semmi értelme a kérdésednek.

Magyarországon nincs kényszerházasság. Mindenki szabad akaratából választ magának párt, azzal van, akivel akar, úgy, ahogy neki tetszik. Lehet élni külön, együtt, házasságban, papír nélkül, gyerek nélkül vagy családban, azonos neművel, poliamor kapcsolatban, stb. Nincs társadalmi kényszer, nincs jogi korlátozás, az egyedüli, ami nem elfogadott, ha gyerekkel létesít párkapcsolatot, mondjuk nagyon helyesen bünteti is. De itt is úgy írnak sokan arról, ha egy 15 éves lány egy 35 éves felnőttel "jár", mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Innentől pont azon a ponton eldőlt, hogy akik együtt vannak, azok szabad akaratukból vannak együtt.

Az meg mindenki saját ostobasága, ha megreked egy xar kapcsolatban, és érdekből nem lép ki.

Másrészt: sok esetben ezerszer boldogabb egy olyan kapcsolat, házasság, ahol az anyagiak is összetartanak. A család a társadalom legkisebb gazdasági egysége. Anya-apa dolgozik, gyereket nevel, és együtt el tudnak érni egy olyan színvonalat, amit egyedül nem. Saját otthon, jó autó, egyéni vállalkozás, éves nyaralások. Ez IS hozzájárul, hogy nem mennek bele egy futó kalandba, mert indent kockára tesznek, ami számít. Ez IS az oka, ha nem rúgnak fel mindent az első hullámvölgy alatt.

Semmi rossz nincs abban, ha a férjnek és a feleségnek része van egymás sikereiben. Anya otthon marad a gyerekkel, hogy apa építhesse a karrierjét, aztán apa keresetéből áldoznak be x milliót, hogy anya indítson egy saját vállalkozást. Egyik se érte volna el a másik nélkül, de ketten együtt felépítenek egy stabil egzisztenciát.

Ezzel szemben rengeteg kapcsolatban semmi sincs, csak a nagy lángoló érzelmek, semmi racionalitás. Az ilyenek végződnek úgy, hogy direkt teherbe esik a csaj, a pasi féltékeny mindenkire, nyomorba potyogtatják a sokadik gyereket, ittasan egymásnak ugranak, stb. Vagy mindenki ismer olyan párt, akik havonta látványosan szakítanak, aztán kibékülnek. Ha kell, családdal vesznek össze, felmondanak, kockáztatják az egzisztenciájukat egy-egy idióta húzással.

Utóbbiakból gyakrabban lesznek olyan párok, ahol már rég nincs szerelem, esetleg kimondottan gyűlölik egymást, de ott a 4 gyerek, a nőnek nincs pénze elköltözni, a pasi nem tud gyerektartást fizetni, maradnak egy fedél alatt és tengődnek a családiból.

Engem pl a párom jelenléte nagyon motivál, ő egy tanult ember, mikor összejöttünk még rendes érettségim sem.volt, hiányzott egy tantárgy.

Ő ezt nem tudta, mert szégyelltem előtte, így titokban, estin leérettségiztem.

Aztán elvégeztem egy olyan képzést, ami kapcsolódott a munkámhoz.

Most a jogsit kezdtem el.

Mindezeket azért, mert a jelenléte motivál, és szeretnék, meg jól is esik fejlődni mellette.

#7: "Magyarországon nincs kényszerházasság. Mindenki szabad akaratából választ magának párt, azzal van, akivel akar, úgy, ahogy neki tetszik. "

Másszál már le a budai hegyekből, ahogy elődöd is lemászott a fáról és nézz már szét a pórnép között...

"Az meg mindenki saját ostobasága, ha megreked egy xar kapcsolatban, és érdekből nem lép ki."

"Fentről" mindenki könnyedén osztja az észt, mindig a szerencsés prédikál nagyokat.

A "fent" lehet az, hogy annyira überfullos ember vagy, hogy tolong érted az ellenkező nem és így tudsz válogatni. Nem az iskolai menzán vagy, hanem egy svédasztalos étteremben és mindjárt felmennek az igények... "Hm... az a sushi nem friss... viszont az a homár nagyon gusztának tűnik..." nem pedig "Á, f...szé van benne mindig hajszál és miért van mindig elsózva..."

Vagy lehet az is, hogy önmegtartóztató buddhista zen mester vagy, esetleg aszexuális, így kapcsolat nélkül is simán elvagy éveken át a hobbijaiddal...

"Saját otthon, jó autó, egyéni vállalkozás, éves nyaralások. Ez IS hozzájárul, hogy nem mennek bele egy futó kalandba, mert indent kockára tesznek, ami számít. Ez IS az oka, ha nem rúgnak fel mindent az első hullámvölgy alatt."

Nocsak, nocsak... Ez már nagyon úgy hangzott, mintha önigazolást keresnél és magad is eljátszottál volna a gondolattal, hogy mi lenne ha... Csak a pénz (megalkuvás) döntött...

"Ezzel szemben rengeteg kapcsolatban semmi sincs, csak a nagy lángoló érzelmek, semmi racionalitás."

Azért remélem azt elismered, hogy régen a gonosz patriarchátusban ez így volt és volt is mindenkinek szintjének megfelelő párja és épp a feminista mozgalmak torpedózták meg, mert a nők szerelemből akartak házasodni. A nők... Nem a férfiak... A nők...

A régi gonoszok tudták azt, hogy a nő a hipergám ösztönök miatt csak az adott csoport!!! néhány százalékát képes szexuálisan vonzónak tartani, az összes többivel maximum érdekből!!! hajlandó megélni a szexualitást.

Ezzel szemben a férfi minden átlag feletti nőt vonzónak tart és csak azok szívtak, akiknek átlag alatti jutott. De nekik meg ott volt vigaszként, hogy ők is átlag alattiak vagy nem vagyonosak és ezért kapkodták el a jobb nőket.

Ha két megfelelő ember egymásra talált, az egyiknek a kövér nők jöttek be, a másiknak a vékonyak, akkor dughatták egymás feleségeit és a nők is jobban érezték magukat, hogy olyan hágja meg őket, aki vonzónak tartja a testüket.

Nem volt tökéletes meg mai szemmel nézve biztos nagyon barbárnak tűnik, de legalább az emberek TÖBBSÉGÉNEK normális, kielégítő, elfogadható kapcsolata volt, nem csak az illúzió beteg hajszolása, amit te magad is írtál, hogy

"teherbe esik a csaj, a pasi féltékeny mindenkire, nyomorba potyogtatják a sokadik gyereket, ittasan egymásnak ugranak, stb. Vagy mindenki ismer olyan párt, akik havonta látványosan szakítanak, aztán kibékülnek. Ha kell, családdal vesznek össze, felmondanak, kockáztatják az egzisztenciájukat egy-egy idióta húzással."