Együtt lennél egy lánnyal aki 200 ezret keres? Tudnál vele tervezni? Mennyire számítana a pénz?

Kerdezo, te milyen ferfi vagy?? De most komolyan... te ferfinak gondolod magad? Nsgyon nem vagy az. Es meg a nokre mondjal hogy szamito meg ereekek es csak a penz erdekli oket...

Az eg mentsen meg toled es fajtadtol...

Egy igati ferfinak, nem gond ha egy no ennyut keres, eltudja tartani a csaladot keves keresettel is, vagy az se baj, ha csak a ferfi dolgozik.

Te nem vagy ferfi, egy 0 vagy!!!

Kétszer házasodtam, kétszer éltem meg, hogy gyermekáldás estén szinte semmi bevétele nem volt feleségemnek. De, míg első lusta volt, második az ellenkezője.

Első nejem alapvetően keveset keresett, majd jött a GYES, GYED. Eltartottam őt majd egy és két csemetét. Gépészként melóztam éjjel-nappal, mellékállásban javarészt kőkemény fizikai melókat, mert azok, akkoriban a 90-es években jobban fizettek, mint az irodai munka. Mikor (végre) visszament az asszony dolgozni, hát nem bepasizott és elfelejtett hazajönni, kitettem a szűrét a saját lakásomból. 1,5 évig nem volt igényem nőre. Melóba menekültem, hiszen megszoktam a sok munkát. Fokozatosan kezdtem újra belejönni az udvarlásba, idővel egyre jobban élveztem a harmincasok szingli életét. (akkor 18-tól 50 éves korig voltak barátnőim) Tartós viszonyra törekedtem, de akadtak szép számmal alkalmi és rövidebb viszonyok is. Hiszen így alakultak. Esti iskolában informatikát, webgrafikát tanultam, majd idővel ehhez kapcsolódó speciális területen helyezkedtem el, ami egyre jobban fizetett. Kellett is, mivel újranősültem és ismét jött két csemete. De második nejem már nem lustult otthon, hanem másoddiplomázott és magánpraxist kezdett kiépíteni, hiszen a terhessége alatt kitették az állami kórházból. (terhes nőt nem lehet leépíteni, ám, mivel három havonta kötöttek szerződést a dolgozókkal, egyszerűen nem hosszabbították meg az övét) Vele így egészen más lett idővel, mint első feleségemmel, nem csak az én fizetésemre támaszkodhattunk, hiszen fokozatosan beindult vállalkozása. Időközben az én bérem is emelkedett, munkáltatót is váltottam, ami színvonallépéssel is járt. Eltartottuk két gyermekünket, én igen szép összeget fizettem az első két csemetére is. Természetesen a kapcsolatot is tartottuk velük. A megtakarított pénzünket ingatlanba fektettük. Felújítottuk, részben saját kézzel, majd eladtuk, nagyobbat vettünk, ismét felújítottuk... Kiadtuk, vettünk egy kisebb másikak is... Idővel én itthon kezdtem dolgozni, nejem vállalkozása továbbra is haladt. Amikor kicsik voltak a gyerekek én voltam itthon velük, vittem-hoztam őket. Nem panaszkodunk, ha nem is gazdagon, de jó szinten éldegélünk. Jókora méretű lakásunk van panorámás fővárosi kilátással, szép autónk (habár már 9 éves, de mintha új lenne, imádjuk), amire szükségünk van azt kiszorítjuk. Ötvent elérve lelassultunk kicsit, már nem hajtjuk a pénzt, azt meghagyjuk majd a következő generációnak. Ha nem szúrjuk el, nyugdíjas éveinkben sem éhezünk majd. Lebénult, idős édesapámat is magunkhoz vettük, magam ápolom őt.

Sajnos vannak irigyeink! Talán kívülről úgy tűnik egyesek számára, hogy milyen könnyen megy nekünk, milyen jól élünk. De nekünk is be kell osztanunk a havi bevételt, ami a covid és a recesszió miatt közel sem olyan pozitív, mint előtte. Voltak, sőt akadnak nehezebb időszakok, de ezeket nem látják az irigykedők. Hiszen, az miként férne bele az elképzelt fantáziájukba.

Ex-nejem és rokonsága, lecsúszott. Régen sem volt dolgos exem, mára még lustább lett, sőt, igénytelen önmagára és környezetére. Válást követően úgy cserélgette a pasikat, mint más a gatyáját. Pár éve megállapodott egy mellett, de az még nála is alsóbb szinten van talán. Saját rokonságomban, ahogy nejemében is akadnak irigyeink, akik régen sem, most sem osszák be a pénzüket, vagy utálnak dolgozni. Olyan is akad, aki elutazza. Mi nem járunk külföldre, sajnálnánk erre milliókat. (Egyik utazgatós rokonunk sokkal többet keres nálunk vezető beosztásban, de a pénz kifolyik az ujjai közül. Nem 200 ezret keres, ám mégsem talál magának férfit, aki elfogadná. Talán a pénzszórása miatt?)

Egyértelmű, ha egy házaságban, mindkét fél dolgos, igényes, fejlődésre képes, akkor haladnak. Ha pedig a lágy pocsolyában érzi jól magát egyik fél, azt a másik is megszenvedi. Legrosszabb párosítás, ha mindkettő lusta és életképtelen.

33-as te aztán jó nagyképű és rosszindulatú vagy, ráadásul kettős mércével mérsz. Először ezt írod magadról:

"idővel egyre jobban élveztem a harmincasok szingli életét. (akkor 18-tól 50 éves korig voltak barátnőim) Tartós viszonyra törekedtem, de akadtak szép számmal alkalmi és rövidebb viszonyok is"

Majd az exfeleségedről ezt írod:

"Válást követően úgy cserélgette a pasikat, mint más a gatyáját. Pár éve megállapodott egy mellett, de az még nála is alsóbb szinten van talán."

Ami ugyanaz mint amit te csináltál.

Ha ennyire rosszindulatú vagy, nem csodálom, hogy elhagyott téged egy (valószínűleg) jobbért.

Te Minecraft2, figyi csak! 31 éves létedre elég érdekesen gondolkodsz.

Szerinted az milyen szerelemi kapcsolat, ahol a nő azt nézi mennyit keres a férfi? Ahogy írtam, vannak "aranyásók" és nekik ez az életforma "alap", de a többség nem ilyen. Gondolj bele, hogy egy olyan nő, aki pl. világ életében a társadalom alsó-közép osztályához tartozott, az nem fog magának gyárigazgatót, és a gyárigazgatót sem izgatja majd a nő, ha csak nem valami "bombanő" aki el tudja csábítani, eltartani.

Azt írod "alacsony értékű férfi".... Ember! Nem Rómában vagyunk, a rabszolgaságnak már vége. Mi az hogy "értékű"??? Ki határozza meg, hogy neked mennyi az értéked? Miben mérik a férfi értékét?

Neked aztán van önbizalmad, barátom! Csak nehogy aztán kiderüljön, hogy "nem minden arany ami fénylik".

#35 De, pedig így működik a világ.Egy szép nő, pláne ha okos is, csinos is, művelt is, akármikor találhat magának olyan férfit, aki a klasszikus férfi szerepet képes betölteni egy kapcsolatban.

Különben meg az milyen szerelmi kapcsolat, ahol a férfi azt nézi, mennyire fiatal, szép, szexi, feszes a nő teste, arca?

Ugye?

Ezt meg kell érteni, hogy a két nem különböző motivációk alapján választ magának párt, mert ez egy evolúciós ösztön.

Amugy akik azt irjak nem, ok talalkoznak valakivel es megkerdezik mennyit keres? Aztan ha keves, mondjatok neki, hogy szia?

Eleg valoszerutlenek vagytok😀

36:

Mit jelent a "klasszikus férfi szerep"?

MI van akkor, ha egy általad emített szép, okos, művelt nő kinéz magának egy férfit és meg akarja szerezni, de kiderül, hogy a férfi: házas, hűséges, meleg, aszexuális, nem akar kapcsolatot a nővel, vagy egyszerűen csak nem jön be neki a nő? Megszerzi? Kétlem.

"...milyen szerelmi kapcsolat, ahol a férfi azt nézi, mennyire fiatal, szép, szexi, feszes a nő teste, arca?" Erre írtam az aranyásó példát: "bombanő" az ocsmány milliárdossal... De ez nem szokványos kapcsolat.

Mi az a motiváció, ami alapján a két nem választ magának párt? Erre kíváncsi vagyok!

Szerintem a párválasztás komplex dolog, aminek a jövedelemhez van a legkevesebb köze.

Mi 2007 óta vagyunk együtt (házasság). Sok hozzászóló akkor vagy azelőtt nem sokkal született....Biztos nagyon értik a világ dolgait.

Tény és való, nem vagyunk egyformák. Mindenkinek más a szép, vonzó akár a külsőről, akár a belsőről van szó, éppen ezért is hiba, amit írtál. Sajnálom, ha ilyen környezetben nőttél fel, élsz.

Egyébként a 37-es nagyon jól írta!

43/F

Férjemet nem érdekli hogy 300-at keresek érettségivel, ő meg 1 milliót 2 diplomával.

Sosem éreztette velem a különbséget!

Sőt nem is kell hozzányúlnom a fizetésemhez….

De vannak olyanok is akiket biztosan zavarna és nem tudnék tartalékolni mert minden fillért fel kéne élni.

Noemális ember szerelmet , társat keres, nem bankszámlát havi x fizetéssel.

Én nettó 130 ezerrel kezdtem, a páromat nem zavarta, szeretett, mindegy volt a pénz. Amire kellett arra volt elég, nem szórtuk a pénzt és kész. Ő 150 ezer körül indult a munka világában.

Ma már 350 nettót keresek ( tudom sokaknak aprópénz, de nem érdekel) ,és legalább olyan munkahelyem van amit szeretek. Az azóta már férjem pedig most nettó 420-430 ezer körül keres most már.

Jól megvagyunk, és még szórakozásra, hobbira is futja:) Nem lennénk boldogabbak több pénzzel de pl magányosan.