Van itt olyan nő, aki kapcsolatban van/hàzas, de mégis egyedül érzi magát?

Sokszor igen. De nem a férjemmel van a baj, nem is férfi hiányzik, hanem hogy vele pont nem lehet mélyebb dolgokról beszélni. A barátnőim tudnak nagyon hiányozni, és 2-2 gyerek mellett még egy jó telefonbeszélgetést is nehéz megoldani. Ezért van hogy a játszotérre nagyobb szükségem van nekem mint a gyereknek, mert akkor van esély hogy felnőttekkel beszélgessek...

(Központi helyen dolgoztam, nagyon sokan szerették amit csinálok, aztán elköltöztem, itt meg nem is ismernek)

Nem társas magánynak nevezném, mert eléggé introvertáltak vagyunk, akik szeretjük a hobbinkat (nekem főállás), viszont a "mélyebb" beszélgetések hiányoznak.

Mármint: a barátom nagyon megértő, és segíteni akar > épp ezért, amikor nekem arra lenne szükségem, hogy megöleljen és hadd sírjam ki magam, megoldást keres a problémára.

Nem erre vágyok, hanem egy bőgésre :), de mérnök és végtelenül logikus problémamegoldással gondolkozik.

Valamit valamiért, mert különben számíthatok rá bármiben.