Rossz ember vagyok, amiért élvezném, ha a barátnõm háztartásbeli lenne?

Biztos van még ilyen nő. Én nem vagyok húdenagyfeminista, mégis szükségét érzem, hogy legyen saját keresetem, ne függjek senkitől, ne az legyen csak a dolgom, hogy kiszolgáljak valakit, főzzek-mossak-takarítsak, és hűen várjam otthon az uramat. Ez nem én vagyok. Halálra unnám magam.

N

Volt egy válaszoló az oldalon, aki élt Japánban, és azt írta, hogy az ottani nők többsége háztartásbeli szerepre készül.

Ha ez igaz, akkor neked is jó lenne Japán.

Szerintem ez aranyos, ahogy leírtad. És nincs ezzel semmi baj.

Nőként én is szívesen maradnék otthon és várnám a férjemet finom étellel, tiszta lakással és készen állva arra, hogy segítsek neki lazulni egy hosszú nap után.

27N

Nem csak a takaritas miatt nem mennek bele, hanem ez az "otthon var", "nem kell hozza alkalmazkodnom" is kicsapta nalam a biztositekot. Ha esetleg eltartana a pasim es nem kene dolgozni jarnom, akkor elveznem az eletet napkozben: strand, kirandulas, tancorak, kurzusok, baratokkal idotoltes.

Nem varnek en senkire otthon, de en is a kutyat tudom neked ajanlani:D

Azért ez elég egoista dolog, bár szépnek tünteted fel ügyesen, de egy álomvilág.

A nő totál ki van szolgáltatva anyagilag (egyes "férfiaknak" bizonyára pont erre van szükségük), de elég veszélyes a dolog: mi van, ha a férfi lerobban, ha nem tud dolgozni, vagy csak megszűnik a munkája... akkor oda mindkettőjük keresete. Na is milyen nyugdíja lesz a nőnek? Mi lesz ha ne adj Isten, elválnak? Ha a férfi a 40-60 éves nőt lecseréli egy 20-asra, mihez kezd a nő? Ki veszi fel dolgozni 30 év semmittevéssel az önéletrajzában?

Azért ezer évvel ezelőtt a háztartásbeli egy kicsit másról szólt, ott a nőnek bizony keményen kellett dolgoznia még háztartásbeliként is: megetetni a disznót, a nyolc gyereket ellátni, tésztát gyúrni stb. mert ugye nem volt a közértben, de persze a csirkét se a mélyhűtőből vette ki, hanem fogta a kertben, és megkopasztotta, levágta, elkészítette. De ha csak egy kis vizet forralt akár csak egy teának (haha, luxuscikk, ami nem jellemző) akkor is jó sokáig eljátszhatott azzal, hogy a sparheltet begyújtsa, fát pakoljon. A kertet is rendbe kellett tenni, különben a szomszédok beszóltak...

Szóval egy kicsit más világ volt, ők nem unatkoztak. Ezzel szemben manapság minden készen van, nincs annyi meló, és tényleg totál értelmetlen. A nagy semmittevésben meg tényleg elpunnyad az agy, és a korai demencia, de a depresszió kb. garantált. Na arra is vágysz, ugye?