Ahol a nő háztartásbeli, ott a férfi egyáltalán nem csinál házimunkát, vagy ha igen, miket? Nálatok hogy működik?

Itthon vagyok gyeden, a párom is kiveszi a részét a házimunkából. Nincs olyan, ami állandó dolga lenne, inkább úgy szokott lenni, hogy ha épp van ideje, besegít valamiben, amire szükség van. Ilyenkor viszont bármit a teregetéstől a mosogatásig, bevásárlást is átvállalja, porszívót is megfogja, ha kell.

Házias, főzni is szeret, ez nem változott azért, mert most itthon vagyok.

Anyum dolgozik, mégis ő csinál minden hazimunkát, apum kb olyanokat csinál meg, hogyha neki kell sürgősen egy ing, akkor kivasalja, ha a szemetet az ajtó elé teszi anyum és apum pont megy el otthonról, akkor leviszi, a tányért berakja a mosogatóba.

A barátnőm most se nem dolgozik, se nem tanul, éppen nehéz időszaka van lelkileg. A párja dolgozik. A barátnőm csinál minden hazimunkát, így érzi igazságosnak, amíg dolgozott ő is, addig megosztották.

Nővérem amióta az első gyereke megszületett (5 éve), azóta csak alkalmanként dolgozott, most egy másfél évessel van otthon. Annyira nem tudom, hogy osztják meg, biztos nem nővérem csinál mindent, de azt tudom, hogy amikor az első gyerek baba volt, akkor párszor a férje lecseszte, hogy miért nem csinálta meg a hazimunkát, hiszen otthon van.

Párom 8 órázik, én htb vagyok.

Semmit sem csinál (jó a pókokat leszedi), de miért kéne neki? Ő ledolgozza az irodában a munkaidejét, én meg csinálom az itthoni dolgokat.

Amikor én is dolgoztam, akkor ő takarított, én főztem.

A férjem dolgozik, én háztartásbeli, 2 gyerekünk van. Mire felkelek elkészíti a teát, kávét, reggelit. Napközben én megcsinálom a gyerekekkel kapcsolatos dolgokat, főzést, mosást, bevásárlást. Este vacsorával várom de a mosogatást ő csinálja - az évek alatt, amikor még mindketten dolgoztunk, így alakult ki, és őszintén szólva a mosogatást annyira utálom, hogy soha nem erőlködtem érte.. tudom ez nem túl szép dolog. Hétvégén a takarítást kb fele-fele arányban csináljuk. Porszívózás, portörlés, rendrakás a lakás egyik felében ő szokta csinálni és a fürdőt is ő takarítja. Havonta párszor ő is szokott főzni.

Nem akartam h 100%-ban én csináljak mindent, mert az ember ha nagyon elszokik tőle utána már nagyon nehéz lesz rávenni újra. Legalábbis a szüleimnél, ismerősüknél ezt láttam. Aztán persze kitudja. De a férjemmel megbeszéltük és neki is így jobb, mert ő nem annyira szereti a tétlenséget és még rendmániás is. Az egyetlen hátránya hogy én viszont néha hajlamos vagyok kicsit elkényelmesedni így.

Én háztartásbeli vagyok 5 éve, addig irodán dolgoztam.

Van egy 9 éves lányunk férjemmel.

Reggel felkelek, kávé, majd ébresztem a lányom, összekészülünk majd irány a suli, gyalog megyünk, mert közel van. Autóm már nincs. Eladtuk az én kocsimat, egy ujabbra cseréltük amit a férjem használ a munkába, de mivel nagyvárosban lakunk, nincs is szükségem kocsira.

Hazafelé ha kell bevásárolok, megtervezem előre 3-4 nappal mit kéne enni, a nehéz cuccokat vagy férjem hozzá haza vagy szupermarket házhozszállítás.

Szóval hazajöttem és leülök a fotelbe, netezek egy kicsit, olvasók, lazulok. Később ha kedvem szottyan akkor neki állok főzni.

Napi szinten mosogatógép, mosás, teregetes, agyazas, robot porszívó megy, 3 naponta wc és fürdőszoba takarítás, konyhát mindennap rendben tartom, felmondás heti 1x.

Évente 2x van nagytakarítás.

Délután megyek a gyerekért, menedzselem őt és a háztartást, este férjem megérkezik, kap enni, beszélgetés majd én szeretek este sorozatot nézni. Azután lefektetem a lányomat és alvás. Az otthonunk mindig tiszta, rendezett, friss, higiénikus. Ha dolgoznék negyed ennyit nem csinalnék. Anyósom melozik, 4 nagy gyereke van tehát felnőttek de olyan igenytelen a háztartásra, hogy ha fel evben egyszer takarít, akkor sokat mondtam. Nem tudom melyik a jobb.

Nem mondom, hogy nem hiányzik a szakmám, vagy hogy 4 órában dolgozzak, de a lányom speciális igényű ezért legalább tini koráig itthon kell vele lennem, de ez nem zavar engem.

A szociális háló hiánya már sokkal jobban zavar, hiszen az összes barátnőm vagy kisbabás vagy 2-3 gyereke van és soha nem tudunk talizni.