Vállalnád férfiként a szeretett nő gyerekeit úgy, hogy neked így sosem lesz saját?

A szituációban én vagyok a nő. Egyedül nevelem a gyerekeimet, nincs szükségem anyagi támogatásra ehhez és a gyerekeknek is van apjuk. Ezt csak azért írtam le, mert eszemben sincs más nyakába tolni őket, DE! Úgy alakult, hogy egy nagyon jó, évtizedek óta tartó baráti kapcsolatom szerelemmé fordult át és nagyon bizonytalan vagyok. Ő mindig is vágyott saját gyerkőcre és a kora alapján, mint férfinek, erre még lenne is lehetősége. Én egészen biztosan nem fogok már szülni. Ő azt mondja, hogy rengeteget gondolkozott ezen és képes lenne elfogadni, én viszont nem vagyok benne biztos, hogy ez így működne. Most ott állunk, hogy szeretne szeretni engem/minket, én viszont behúztam emiatt a kéziféket... Sok-sok beszélgetés vár ránk, így nem is az a kérdés, hogy mi mit csináljunk. Az érdekelne, hogy ti mennyire lennétek elfogadóak ebben (40+ életkorban)?