Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Volt már, aki megbánta a költözést vagy nem érezte jól magát az új helyen? Mi lett a megoldás?
Párommal nagyon régóta vágytunk egy közös kertes házra, főleg én akartam már nagyon kiszakadni a panelból. Két hónapja sikerült egy olyan házat vennünk, amire vágytunk, egy nagyon kedves kis faluban; azonban mióta ideköltöztünk, nem érzem itt jól magam. Megszűnt a küzdés, meglett, amiért hosszú évekig hajtottunk és most mintha megállt volna körülöttem minden. Rettentően frusztrál, hogy nem találok munkát, a párom már talált egy szuper állást, ráadásul jobban keres, mint előzőleg, jól is érzi ott magát. Én folyamatosan állást keresek, próbálom lefoglalni magam házimunkával, kertészkedéssel, de iszonyatosan hullámzó a kedvem. Néha azt érzem, mintha megbántam volna ezt a döntést, egyedül érzem magam a házban, a környéken.
A családom 80 km-re van, a párom családja 160 kilométerre. (Hozzáteszem, eddig is kb. havonta egyszer találkoztunk a családdal, de más volt a tudat, hogy könnyen elérjük őket, ha szükségük van ránk.)
A párom sokkal jobban viseli ezt az új helyzetet, nyilván ennek oka az is, hogy napközben lefoglalja a munka, de egyébként is sokkal jobban alkalmazkodik a változásokhoz, remekül érzi itt magát és jó látni a boldogságát. Bennem egyfolytában olyan érzés van, hogy nem találom a helyem, nem tudok kötődni a házhoz, nem érzem még otthon magam és az egész környéket is idegennek érzem. Egyik pillanatban öröm tölt el, ha ránézek a házra, a másikban a sírás fojtogat.
A páromnak beszéltem erről, nagyon megértő velem, mindig próbálja önteni belém a lelket, hogy legyek türelmesebb, de én félek, hogy mi lesz akkor, ha ez később sem lesz jobb!? Az sem segít ezen, hogy bár vannak megtakarításaim, mégis jelenleg a párom a "kenyérkereső". Minden nap elmondja, hogy ezen ne aggódjak, mert az ő fizetéséből is megélünk, amíg nem találok állást, de sajnos olyan családból jövök, ahol hamar meg kellett tanulnom, hogy csak arra számíthatok, amit én megkeresek. Gyerekkoromban Édesanyám volt a családfenntartó, mert bár apám is dolgozott, ő a kocsmába és a játékterembe hordta a fizetését. Ezért is ragaszkodom görcsösen ahhoz, hogy dolgozzak és minden kiadásba beleszálljak.
Igen, én a panelba költözést bántam meg. Nem tudtam megszokni, nem volt nekem való, a város sem tetszett egy idő után, az ottani munkámat sem szerettem. 3 év után újra családi házba költöztünk és visszamentem a régi munkahelyemre, most újra boldog vagyok.
Ne aggódj, majd kiforrja magát a dolog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!