Mi lehetne most a jó megoldás?

Kicsit összetett a dolog. 23 éves vagyok, most nem olyan régen költöztem haza külföldről (egyetemi ösztöndíjjal voltam kint fél évig) amit imádtam, teljesen "kivirultam" szerintem és mások szerint is, nagyon jó volt. Amióta újra "itthon" vagyok (kevésbé érződik otthonnak) nem találom a helyem pedig amúgy nincs rossz életem, de máshol több a lehetőség, ezt nem kell ragozni. Emiatt is tervezek végzés után (remélhetőleg hamarosan kb. fél év) újra kiköltözni valahova.

A másik, hogy most volt egy kisebb csalódásom. Nem voltam szerelmes, de voltak/vannak valaki iránt (szintén kint ismertem meg, nem is magyar) érzelmeim, viszont különböző okok miatt (irreleváns) nem lehet köztünk a továbbiakban semmi (történtek köztünk dolgok) és ez jobb is így, de nehezen teszem túl magam rajta. De majd idővel.

Itt jön a "dilemmám": iszonyatosan vágyom a testiségre amit szerencsére szét tudok választani az érzelmektől. Másrészt az utóbbi pár hónapban jöttem rá, hogy én egy rendes párkapcsolatra, szerelemre vágyom igazából de erőltetni persze nem akarom (táskeresőzés pl.: taszít). Nem vagyok egyedül hisz sok a barátom, család de mégse elég, nem elégít ki érzelmileg. Vágyom egy társra.

Viszont nem tervezek hosszabb távon itthon maradni és őszintén abba sem vagyok biztos, hogy szeretnék magyar párt. Persze csak emiatt nem dobnék el egy értékes embert csak a tapasztalataimra hagyatkozom és ez alapján gondolom.

Szóval szeretnék egy igazi társat. De közben vágyom a szexre és azt könnyebb találni. Persze a 2 nem zárja ki egymást, sőt a jó az lenne ha együtt lenne. Viszont nem itthon tervezem az életem egyelőre így nem tudom, hogy megérné-e "belevágni" az ismerkedésbe itthon, mert attól is félek, hogy esetleg itt találkozom mégis valakivel aki nem akarna jönni velem, nem szeretném a saját terveimet másra erőltetni, de azt se hogy más kavarjon bele az én terveimbe és esetleg valaki miatt ne menjek arra, amerre szeretnék.

Magyarul nem tudom bele merjek-e vágni a komolyabb ismerkedésbe. A csak szex párszor oké, mert hiányoznak a csókok, szex stb. de igazából nem csak erre vágyom.

Érdemes lenne? Vagy inkább bírjam ki minden nélkül? Közben meg azt érzem, hogy az egyedüllét egyre elviselhetetlenebb.