Élnél együtt egy telken, anyóssal, de külön házban?

Régen... a szüleim inkább beköltöztek a félkész házba, amin még tető sem volt, csak hogy ne kelljen egy fedél alatt élni a szülőkkel. Anyám testvérééknél is ez az egy telken élés működött évekig, de aztán ők is mentek tovább, amint lehetőségük volt. Tapasztalatból írom, hogy azok a férfiak, akik választják a szülők melletti félmegoldásokat, csak mert kényelmes meg gazdaságos, azokra egyáltalán nem lehet számítani a kapcsolatban.

Szóval nem, nem élnék a párom szüleivel egy telken (a saját szüleimmel sem), szerencsére a párom sem szeretné.

Én pl nem élnék egy telken anyóssal, mert egy házsártos vén alkoholfüggő banya…

De pl feleségem szívesen él egy telken anyukámmal, mert olyan szinten megvan magában anyukám, hogy van, hogy 2-3 héten át nem is látjuk…

Simán.

Tudok alkalmazkodni.

Nem. De nem azért mert nem kedvelem az anyósom, semmi bajom vele. Egyszerűen azért mert teljesen más szociális igényeim vannak mint neki. Ő szereti ha minden nap vannak körülötte, és ha közel laknánk, folyon átjönne. Nem azért mert rosszat akar, csak ő egyszerűen ilyen. Én meg szeretem ha az otthonom az enyém, és nem átjáróház. olyan vagyok mint anyukám, ő utálta a vendégséget, nem is jöhetett át hozzánk soha senki gyerekkoromban sem. Én is ilyen vagyok, eleve introvertált is, és nem bírom sokáig az embereket magam körül, leszív a nagy társaság, nekem egy családi összejövetel csak stresszbomba, ezért a nagyrészüket kerülöm is. Csak a párommal vagyok szívesen, vagy egyedül.

Anyámmal és a tesómmal egy házban élünk a férjemmel együtt, de belül teljesen lezárt lakrészben!!!, külön bejárattal.

Van hogy hónapokig egyáltalán nem is futunk össze velük. 😂

Na ezt anyóssal nem lehetne, mert ő teljesen más személyiség. Ha itt lenne, nem tudná megállni hogy ne jöjjön folyton a nyakunkra, ezt pedig én nem viselném el, viszont megbántani sem akarnánk.

Szóval anyóssal nem laknék egy telken. De meg közeli szomszédként sem.