Én reagálom túl ?

Kerítést építettem. Párom megjelent autóval, elkezdett hadonászni hogy pakoljak el mindent. Összeszedtem a szerszámokat, eltoltam a a betonos talicskát, ő meg kövér gázzal áthajtott a munka területen, egy jó nagy fekete füstcsomő kíséretében.

Majd hátramenet, és ugynazzal a lendülettel ki is tolatott és lelépett.

Én visszapakoltam mindent és folytattam a munkát.

Én persze vágtam a pofákat, amit szóvá is tett hogy hogyan viselkedtem.

Én úgy éreztem, hogy teljes szívemből utálom a kerítés csinálást, a betonozást, de kénytelen vagyok mivel már csinálta vállalkozó és szét kellett szedni, így a kifizetés után újra anyagot kellett venni a régit elszállíttatni és megcsiálni..

Tehát kénytelen vagyok, megcsinálom de szívből rühellem.

Ő semmilyen racionális okot nem tudott felhozni miért kellett neki engem a munkában megszakítani, hadonászni, elpakoltatni, visszapakoltatni és legfőképpen mivel éppen oszlop beállítás után a fixálásnál jártam az kidőlt így azt a feladat sort újra csináltatni velem. A hivatalos indoka a "csak" volt.

Én a csakot szembeállítottam az én indokaimmal és úgy érzem nekem volt igazam, egyszerűen lehetetlen engem meggyőzni hogy nincs igazam.

Tényleg túlreagálom ezt ?