Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Én reagálom túl ?
Kerítést építettem. Párom megjelent autóval, elkezdett hadonászni hogy pakoljak el mindent. Összeszedtem a szerszámokat, eltoltam a a betonos talicskát, ő meg kövér gázzal áthajtott a munka területen, egy jó nagy fekete füstcsomő kíséretében.
Majd hátramenet, és ugynazzal a lendülettel ki is tolatott és lelépett.
Én visszapakoltam mindent és folytattam a munkát.
Én persze vágtam a pofákat, amit szóvá is tett hogy hogyan viselkedtem.
Én úgy éreztem, hogy teljes szívemből utálom a kerítés csinálást, a betonozást, de kénytelen vagyok mivel már csinálta vállalkozó és szét kellett szedni, így a kifizetés után újra anyagot kellett venni a régit elszállíttatni és megcsiálni..
Tehát kénytelen vagyok, megcsinálom de szívből rühellem.
Ő semmilyen racionális okot nem tudott felhozni miért kellett neki engem a munkában megszakítani, hadonászni, elpakoltatni, visszapakoltatni és legfőképpen mivel éppen oszlop beállítás után a fixálásnál jártam az kidőlt így azt a feladat sort újra csináltatni velem. A hivatalos indoka a "csak" volt.
Én a csakot szembeállítottam az én indokaimmal és úgy érzem nekem volt igazam, egyszerűen lehetetlen engem meggyőzni hogy nincs igazam.
Tényleg túlreagálom ezt ?
1: Az első bekezdés kifejtése közvetlenül alatta a 2. bekezdésben található amely így hangzik:
"Majd hátramenet, és ugynazzal a lendülettel ki is tolatott és lelépett."
Egy ilyen idiótát, mint a párod, kivágtam volna. Feltartott a munkában csak azért, hogy behajtson majd kihajtson?
Szórakozzon az öreganyjával.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!