Nem szeretnék oda költözni. Mi a véleményetek?

Sziasztok!

26 évesek vagyunk a párommal, jegyesek, bár az esküvőt még nem tervezzük, mert megbeszéltük ráér később is, inkább még utazzunk, nézzünk szét a világban stb.

A helyzet az, hogy mi együtt vagyunk 6 éve, mindjárt 1 éve jegyesek, együtt élünk lassan 3 éve egy albérletben. Ebbe az albiba én kb 6 éve itt lakok, szeretem nagyon keveset fizetek, barátom költözött ide otthonról 3 éve mikor elkezdett dolgozni.

Tudni kell, hogy nekik van így több lakásuk a városban, ami ki van adva bérbe, és most az egyik lakás megértésedet és a barátom szeretné ha oda költöznénk. Nincs az ötlettel semmi baj, nyilván nem kellene albérletet fizetni, még ha keveset is fizetünk. A probléma az, hogy az apjával én nem jövök ki jól, nagyon sokszor engem lenézett, megjegyzéseket tett/tesz mind a mai napig, amiért én falun nőttem fel, nekünk nincs annyi lakásunk stb.

Egy nagyon nehéz termeszet, ismerősöm mondta, aki náluk lakott albérletben, hogy többször felment tök váratlanul megnezni, hogy mi a helyzet a lakásban. Én 6 éve mióta itt lakok, a tulaj soha be nem jött a lakásba úgy, hogy én v a barátom nem voltunk itthon. Le merem fogadni, ha mi oda költöznénk akkor sem lenne ez másképp, sőt tök nyugodtabban járogatna fel ellenőrízgetni, hogy mit csinálunk stb.

A barátomnak már mondtam, hogy tök jól vagyunk itt, és amúgyis szerintem mi itt nyugisabban megvagyunk, akkor is ha fizetni kell valamennyit, mert itt soha nem jön ránk váratlanul senki, és amúgy is ha volt lagzink, összetesszük én is amit gyűjtöttem pénzt plusz az én örökségem, az övével és veszünk közös lakást, ami mindkettőnké egyformán. Én ott nyugodtabb lennék, mint az említett környezetben.

Az apja lakása, szóval én nem jelenthetem ki, hogy ne jöjjenek oda csak úgy, mert ő fel sem fogja igazából, hogy a másik embernek hol vannak a határai.

A páromnak mondtam, hogy maradjunk inkább itt, jól megvagyunk, ott meg csak a feszkó lenne mert mindenbe is szeret beleszólni a drága apuka és látom a paromon is hogy sokszor nem mondja meg neki hogy "Állj, itt a határ " .

Elég makacs típus is vagyok, ha ebbe belemennék utána szép lassan mindent elkéne fogadjak, amit ő kitalal, mert a fiát rábeszéli arra amit ő akar, akkor is ha a párom nekem itthon valamiről az ellentétét mondta, mire hazajött tőlük már teljesen mást mondott.

Na mindegy. Én úgy érzem, most ez mindkettőnknek csak jobb lenne, ha maradnánk, és igenis szeretnék kiállni az érveit mellett, bár tudom neki ez rosszul esik, de szerintem ő most homályosan látja a dolgokat, nem érzi ennek a következményeit.

Szerintetek én makacskodom ezt most túl? Vagy ti hogy cselekednétek a helyemben?

Nem tudom így leirni a teljes szituációt, én csak a kapcsolatunkat akarom óvni.