Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek való egy hosszú időn át az egyedüllétet kedvelő embernek párkapcsolat?
Mert az egy dolog hogy milyen szeretnék lenni, és egy másik dolog az hogy ki vagyok valójában. Sose volt komoly kapcsolatom, de így a 40 felé közeledve már szeretnék családot, úgy érzem nem vagyok igy boldog ahogy élek egymagam viszont mi van ha arra kell rajonnom hogy a család se fog boldoggá tenni, csak még több problémám lesz ráadásul még kevesebb magánszférám amit talán hianyolni fogok.
(36 éves férfi vagyok.)
Van itt aki hasonló cipőben járt? Mik a tapasztalatok?
Folyton ilyen helyzetben vagyok, azzal a különbséggel, hogy én szeretek egyedül (értsd, párkapcsolat nélkül élni). Gyerek nélkül viszont nem. Ha azzal a férfival lehetne családom, akit szeretek, akkor nem zavarna, hogy bukom az egyedüllétet, de más miatt nem dobom el. Szóval jelen állás szerint gyereket fogok vállalni, de egyedül.
A család nem csak úgy pottyant az ember nyakába. Ideális esetben előbb párod lenne, utána gyereked is. Így már a kapcsolat alatt kiderül, hogy hogy bírod magánszféra nélkül és ha rosszul, akkor szakítasz és visszatérsz az egyedülléthez. Szerintem kicsit túlbonyolítod. (Én éltem már párban, onnan tudom, hogy mit bírok, ezeket a köröket már nem kell lefutnom.)
Gyerekkel tenyleg nincs szemelyes tér.
Magára hagynád hányni vagy sírni mert neked éppen tér kell?
Ez nem így működik.
De szerintem bele lehet szokni az ember alkalmazkodóképesre van teremtve. Egy survivorba is bele lehet jönni annak aki AKAR.
Nem, gyereket meg főleg ne, mert szó szerint még a wc-re is utánad menne. 0 személyes tér.
Ha tudsz alkalmazkodni, oké, ha nem, mert túl merev vagy, akkor inkább hanyagold, és csak járj össze a másikkal.
Ha tudsz magadhoz való párt találni, azzal nem hiszem hogy gond lehet. A gyereket viszont milliószor gondold meg, hogy mivel jár...
Én is szeretek alapvetően egyedül lenni, sosem unatkozom, de nem szeretem a magányt. Ez nem ugyanaz. 13 éve mellettem van a férjem akivel imádjuk egymást, mindig számíthatunk egymásra, és ezzel együtt egyedül lehetek ha épp akarok, de nem vagyok magányos:)
Gyereket viszont határozottan NEM akarunk vállalni. Az már tényleg sok lenne mindkettőnknek.
Nagy eséllyel neked is. Onnantól nincs magánszférád, mert szó szerint a wécére is utánad megy ha már tud járni, és allandóan nyaggat valamivel. Ha szerencséd van, csak 18 évig🤣 Velük sokat kell foglalkozni, ha nem egy érzelmi nyomorékot akarsz nevelni belőle. Ez nem biztos, hogy neked való kötöttség, ahogy pl nekünk sem.
És jobb ha előre gondolkodsz, mert utólag késő megbánni. csak megcsinálni a gyereket aztán meg leszarni a fejét, hagyni hogy csak az asszony szopjon vele, nagyon aljas dolog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!