Albérletben élve (saját ingatlanra gyűjtve) mekkora nettó fizetés mellett vágnátok bele a családalapításba?

Gőzötök sincs az életről, 10-11. Laktam olyan albérletben, ahol reggelre befagyott a víz a pohárba, ahol ha este 10-kor a tökig érő hóban már nem tudtam hátraverekedni magam az olajos hordókig. Volt két mélytányérunk, két kanalunk, meg jóformán annyi ruha, ami éppen rajtunk volt. És? Apránként meglett mindenünk, a gyerekek is rendben felnőttek, megkaptak minden támogatást. Ehhez persze váll vállnak vetve küzdeni kelllett, nem a telefont buzerálni, de így volt szép, így volt jó.

És hadd mondjak még valamit, amiért megint le fogtok pontozni a sárga földig; egy gyerek mindig elégedetlen a sorsával, akármilyen kristálypalotában éljen is. Egyszerűen evolúciós beidegződés ez, ami valamikor a túlélést szolgálta. A mi csemetéink is megkaptak mindent, mert jajszegénygyerekneknelegyenolyanszarmintnekünkvolt, és ezzel el is basztuk őket. Sohasem tanultak meg nélkülözni, várni valamire, urambocsá' küzdeni valamiért, és főleg nem tanultak meg (mint ahogy ti sem) lemondani. Márpedig a gyerek sok lemondással jár, ezért kaptok sikítófrászt, ha véletlenül becsúszik egy ne kívánt terhesség.

És most hátradőlve elégedetten kuncogok, hogy 0 alá nem tudtok pontozni, akárhogy igyekeztek is.

Jajj 12es...

Egyedül nevelem a gyerekem, nincs elkényeztetve se pedig megtehetném.

Sokaig 2 munkám volt.

Én se pénzes családba nőttem fel, suli előtt az állatokat rendeztem.

Marha jó a gyereknek a szegénység...

Persze a háborút is sokan túl élték, nem gáz.

Meg persze, te vagy az életbe az egyetlen aki lemondott mindenről és csórón is ful boldog.

Félőllem szülhetsz a nyomorba is, te dolgod. De nem kell bemmagyarázni, h ez a normális!

A szegény és a gazdag között sok átmeneti van.

Meg nem volt ruha meg hideg lett a víz reggelre, de mindent megkaptak...na persze.

Jaj, 12-es, te így látod. Anyám is így látja, hogy ők aztán mindent megadtak, amit tudtak, blablabla...

Persze, csak télen szétfagytunk, sokszor semmi normális ennivaló nem volt otthon, akár egy hétig parizeres vajas kenyeren éltünk, meg lyukas cipőben kellett iskolába járni, máig emlékszem, hogy gyűlöltem, hogy az esőben beázott és egész nap abban kellett ülnöm.

Én sem értem, miért akarod itt bemagyarázni, hogy ez a normális, csak szeretetre gyereket vállalni. Hát, anyám-apám helyében a földig süllyedtem volna szégyebemben, ha a gyerekeim normálisan még enni sem tudtak volna.

De ők is bemesélik maguknak természetesen ugyanezt, mint te.

Jaj, 12-es, te így látod.

Maradjunk annyiban, hogy két szülő eltart tíz gyereket, de tíz gyerek se tart el két szülőt. Vagy még egyet se...

A két bátyámmal szerény körülmények között nőttünk fel. A fát rendszeresen lopnunk kellett, hogy ne fagyjunk meg télen, mivel nem győztük kikalkulálni a családi kasszából.

Apát jópársszor le is tartoztatták e miat(t a sok jó akaró szomszéd... )

Már nem vagyunk gyerekek, és semmi nem változott a falvak félénk Borosodban v. elnéptelenedtek vagy elcigányosodtak, a csok amolyan folt volt a zsákra, van pár újabb család a szülőfalumban de a fizetés és a munkahely vidéken továbbra sincs megoldva.

Én hetedig éve próbálok dűlőre jutni, hogyan kereshetnék idehaza egy házra valót de sehogy se sikerül, mióta a 20% infláció elszabadult azóta kétszeres költségeim vannak, otthon is alig tudunk félre tenni.

Párkapcsolataim rend szerint a pénz és vagyon miatt ellaposodtak és véget értek.

Én nem tartom normálisnak azt, hogy egy Román is már jobban kijön a fizetéséből, mint egy Magyar.

11: Like-oltam. :-)

Saját életemből teljesen átérzem, úgyhogy a másik kommentelőnek tényleg fogalmi zavarai vannak.

35/F