Házasság kapcsán mi lenne a reakciód egy ilyen mondatra?

Kapd össze magad és kezdj azonosulni a terveivel a jövőre nézve, vagy engedd el, ha annyira teljesíthetetlenek a tervei. Mi nem érthető ezen? Házasságot és gyereket akar. Most. Veled akarja, de nem fog örökké várni, hogy megkapja, vagy legalább hajlandóságot lásson az együtt tervezésre. Jobban is jártok, ha nem raboljátok egymás idejét, döntsétek el, hogy ugyanazt várjátok-e az élettől, és ha nem akkor köszönjetek el szépen egymástól.

Férjem anno megígért mindent, amit én akartam, lett házasság, gyerek, szép ház, de végigszenvedte és leszarta az egészet. Korrektebb lett volna, ha már az elején bevallja, hogy rohadtul nem tud azonosulni a terveimmel. Akkor nem kínoztuk volna egymást 13évig és nem basszuk szét két gyerek életét.

Nem. Neki én kellettem, végighazudott ennyi évet, és most igyekszik a válás miatt minél látványosabban szenvedni, és engem okolni mindenért. Mert mindent értem tett, pedig nem is akarta az egészet és utálja is, hogy "belekényszerítettem" a családozásba. Hát kérdem én: mi a f@szért olyan nehéz megmondani már az elején, hogy bocs szivi, de én nem akarok családozni? Oké, semmi gond, akkor köszönjünk el még addig míg könnyű. Nem, neki muszáj volt behazudnia, hogy persze ő is ezt akarja, utólag meg rinyálni, hogy kényszerítettem. Nem tettem ilyet. Elmondtam mit várok a jövőmtől ő meg tapsikolva bólogatott hozzá, csak azért, hogy most a pofámba vághassa, hogy értem tett mindent.

Ne legyetek hülyék! Annyit ígérjetek a másiknak, amit boldogan tudtuk teljesíteni. Senki nem ér annyit, hogy áldozatként létezzetek mellette.

#14 vagyok. A puding próbája az evés, nagyon szépen működik is. Én is ezt vallom. De nem két gyereken fogok gyakorolni. Ha azt bevállalod, az már az edd is meg, amit főztél szint. Méghozzá vigyorogva és teljes gőzzel, nem úgy, hogy közben mindenkit az őrületbe kergetsz az állandó letargiával és mártíromsággal.

Az a két gyerek megérdemelte volna azt a gyerekkort, amilyen az enyém is volt. A világ legjobb apukája és anyukája mellett.

Ha csak rólam lett volna szó, leporolom magam és megyek tovább, megkeresem (és amúgy már tényleg meg is találtam), azt akivel valóban közös az utunk. De most meg kell értetnem két gyerekkel, hogy akit eddig apaként szerettek és tiszteltek, az a valóságban szarik rájuk, és csak addig érdeklik őt, míg haszna van belőlük. És persze én legyek az, aki ezt a szemükbe mondja, mert ő még ehez is gyáva.

Nem sértegetni akartalak kérdező. Jogos a dilemmád. De pont ezért nagyon fontos is, hogy tisztában legyél a terveiddel. Gondold végig, hogy te hogyan képzeled a jövődet 5, 10, 20, x év múlva. Aztán azt, hogy neki van-e ebben helye. Beszéljétek meg, nagyon őszintén, nagyon komolyan véve a témát és döntsetek bölcsen. Mindenben létezik kompromisszum. De az a kompromisszum legyen alaposan átgondolt és őszinte. Ha nem tudod, akarsz-e valaha gyereket, mond meg neki. Ha akarsz, de csak 5év múlva, akkor mondd azt. Ha holnap szeretnél belevágni, akkor azt. De ha ő nem tudja elfogadni, hogy soha nem lesz abban része veled, amit akar, akkor engedd el. Nehéz döntések, de hidd el még nehezebb a szart eltakarítani egy hazugság és ámításhegy után.