Férfiak.Jártatok már úgy, hogy a barátnőtök lelépett egy másik férfival? Viszont,rövid életű volt az új kapcsolata, azután próbált visszamenni hozzátok.Visszafogadtátok?

So so.

Az enyém egy sokkal szomorúbb sztori.

Kiskamaszként jöttünk össze.

Évegik csodás volt. Már mikor összejöttünk suli végén, egész nyáron együtt voltunk. Nyár utolsó napján órákon keresztül sírtunk, hogy nem lehetünk együtt minden nap, és szeretgettük egymást.

Ahogy teltek az évek, a gyakorlatlan fejünk moatt megromlottak a dolgok, de így is rettenetesen imádtuk egymást. Szerelmi bánatban többször próbáltunk öngyilkosok lenni, amelyekből nem egyszer elég közel voltunk már a halálhoz.

De hiába, nem voltunk tiszták, nem voltunk nyitottak a saját hibáinkra, így rettenetes fájdalmakat okoztunk egymásnak.

A végére, amikor 20 éves voltam végleg megelégelte a kapcsolatot.

Összejött valakivel, aki már évek óta csábítgatta a kedvességével, jószívűségével.

Két hónap se telt el, már mondta, hogy nem is igazán szereti, és nem olyan, mint hitte. Utána még két évig keresett meg rendszeresen pár havonta, összesen majdnem 10szer talán, amiben mondta, hogy a fiú nem szereti eléggé, és nem tudja megbeszélni vele, a fiú nem érti meg.

Utána nem vége lett, hanem..., mivel az övék nem akkora szerelem, és a fiú semmi ő hozzá képest, így hatalmas szenvedések se voltak, hát vele maradt és belemerült az önelfolytásba, boldog tudatlanságba. Most egy átlag ember életét éli, kb sose szexelnek amúgy, de nincs is az a nagy szerelem. Sorozatokat néznek....

Most pár hónapja eljegyezte a fiú, és ő igent mondott.

Nem azt mondom, hogy tönkre tettem az életét és a sajátomat. Csak azt, hogy ő messssze a legnagyobb potenciállal rendelkező lány akivel valaha találkoztam arra, hogy emberek számára elképzelhetetlenül nagy minőségű, mélységű kapcsolatot alakítson ki valakivel, még is barátok nélküli, felszínes, egysíkú lány lett belőle, egy átlagosnál éppenhogy jobb kapcsolattal, míg én annyi lányt kaphatok meg, amennyit nem szégyellek, sőt, minél jobbak, annál jobban csodálnak és akarnak engem, még is redpilles vagyok, mert azt tapasztalom, hogy nincs olyan lány, akivel számomra megfelelő kapcsolatot tudnék kialakítani. Hiába nincs veszekedés, és nagy a szerelem, és együttműködünk, és minden..., de ezek semmik ahhoz képest, amit vele képesek lettünk volna elérni.

Bár ő sem egy nonplusz ultra számomra, de ismétlem hiába találkoztam és voltam együtt olyan lányokkal, akik annyira spirituálisak, annyirs bölcsek, nagy bennük isten, hogy azt egy ember fel sem foghatja, az ő lába nyomába se értek.

Hát...

Igen...

Én fordítva voltam, szóval velem lépett le a csaj. Nem érezte jól magát a másik mellett, és kellett neki egy kis egótuning. Szerencsére nem szerettem belé mert egy pár hét után visszasírta magát az előzőhöz. Az a hülyegyerek persze visszafogadta, ráadásul nagy mellénnyel elkezdett nekem dumálni, hogy mi a faszt akartam én az ő nőjétől, mert a végén úgyis visszament a "helyére", az igazi férfihoz. Én meg egy lúzer vagyok. Ekkor még csak mosolyogtam magamban, aztán kb. 2 hónap múlva a csaj megint lelépett egy harmadik faszival. Na akkor már hangosan kiröhögtem a gyereket.:)

Nem is értem, hogy mit gondolnak az ilyen férfiak? Azok után, hogy ilyet megcsinál velük a csaj még tényleg elhiszik, hogy szereti őket?