Ahogy telnek az évek és öregszünk egyre többször gondolok arra hogy mi lesz velem ha elveszítem a páromat pedig még csak most lesz 51 éves. Nektek szoktak ilyenek az eszetekbe jutni?

Értékeld az életet. A harcosok klubja jelenet jut eszembe, mikor a boltos fejéhez pisztolyt tartanak.

Ha kopogtat a halál és időt kínál még, utána minden nap felértékelődik. Minőségibb időtöltésre sarkall.

Hogyne.

Temetés, hagyaték intézése (egymás közti felosztás), mi lesz a kutyával, apósommal, hogy fogják ezt lélekben túlélni.

Én temetés után belevetem magam az életbe, lesz sok szeretőm (jelentkező már most is akadna) végre szabad leszek.

A házimunka több lesz :)

Lehet, (de csak lehet), hogy kicsit hiányozni fog.

16 évem ment eddig a kukába, lusta vagyok váltani :)

Sokat gondolok, és főleg azért, mert teljesen egyedül maradok. Szüleim már nem élnek, egyetlen testvérem a világ másik végén (és nem is nagyon tartjuk a kapcsolatot). A saját gyerekem (férjemmel közös), ő 10 ezer kilométerre lakik, férjemnek pedig van két gyereke előző házasságból, akikkel nem jó a kapcsolatom.

Szóval én nagy szarban leszek, nem csak érzelmileg, mindenhogyan.

Nem, és ha meghal, meghal. Természetes dolog, bármennyire fájó is.

Majd követem valamikor, de ilyeneken nem kattogok, mert ez megmérgezi a közösen töltött időnket.