Mennyire szólhatunk bele mások magánéletébe?

A házasság eleve nem a szerelemről szól. A pap sem azt kérdezi, hogy szeretik-e egymást, hanem hogy kitartanak-e egymás mellett. Ha meg külön szerződést kötnek, abba bármit bele foglalhatnak, ha mondjuk nem jogellenes, vagy hasonló. Ezért kell ügyvéd hozzá. Azt viszont neked már nem kell tudnod, hogy miben egyeztek meg. Ha megkérnek, hogy kémkedj utánuk, akkor persze teljesen jogos, hogy szólsz, de ha erre nem kérnek meg, csak önszorgalomból kémkedsz, annak már nem mindenki örül.

De mondok egy hasonló példát. Mindenki járt suliba. Ha észrevetted, hogy a társad puskázik, akkor szóltál a tanárnak? Ha szólsz, kap egy egyest. Én sose szóltam, de tudtam, hogy sokszor a tanár sem akarja észrevenni.

Hogy milyen előnyöd származhat, ha szólsz a megcsalásról? Mondjuk hogy elválnak és szabadon ráhajthatsz a csajra. Vagy már amúgy is összejönnétek, csak el kell érni, hogy a férje elváljon tőle.

De ehhez volna egy történetem. A haverom kőműves és nagybátyám meghívta, hogy segítsen befejezni a házat. Egy hónapig volt ott, nappal melózott, este meg elvitte a lányokat szórakozni. A vége az lett, hogy unokahúgommal lefeküdt. Vagyis 99%, mert nem voltam ott. De elhíresztelték, leginkább a haverom barátnőjének. Én persze tagadtam mindent, igyekeztem a haveromat megvédeni. Még azt is kitalálták, hogy én lefeküdtem a haverom nőjével, csak hogy haverom ellen fordítsanak. Persze sikerült haveromat kihúzni a trutyiból, de többet nagybátyámhoz nem mehetett. Na ez is jó példa arra, hogy a megcsalás tényét valaki a saját hasznára fordítja. Ők ugyanis arra használták, hogy az addigi párjától elválasszák és megszerezzék maguknak.

Én mindig kiálltam a haverom mellett. Nem érdekelt, hogy megcsalta a feleségét, mert az volt a hibás, aki ráakaszkodott. Sajnos tapadnak rá a nők, amiért kicsit irigylem is, ugyanakkor ráfér, hogy valaki megvédje, ha kell. Lassan már 30 éve házasok, ez is bizonyítja az igazamat. Ja és teljesen őszinték egymáshoz, ami azért szintén nagy szó.

ma 19:40

Látom, nem megy át a lényeg.

Valóban nem tudom, hogy milyen megállapodás van közöttük, de nem falaznék, mert én is szeretnék tudni arról, hogy becsaptak egy olyan helyzetben, ahol konkrétan sértett vagyok, vagy sem.

A puskázós eset annyiban más, hogy ott senki se veszít, nincs sértett, nem fáj senkinek a puskázás.

Az általad említett indíték valóban aljas dolog, de mi van akkor, ha nincs ilyen? És az, hogy neked ez a szándékod, de a másik erre nem nyitott, viszont elválik, (vagy úgy dönt, hogy megbocsát) az is egy másik dolog: felnőtt, joga van dönteni. A sebezhetőség kihaszálása viszont egy fokozottan mocskos dolog, de ez más kérdés

A példátokra azt mondom: mindenki nagykorú, felelősek a döntéseiért.

Srác úgy döntött, hogy hűtlen lesz? - igen

Az asszony úgy döntött, hogy megbocsát azzal a feltétellel, ha nem találkozik a nagybátyáddal? - igen

A srác ezt elfogadta? - igen

Ez tiszta sor, mindenkinek joga lett volna másként dönteni: mondhatta volna, hogy akkor inkább szakít, és azzal találkozik, akivel akar.

Ekkor a nőnek lehetősége van meggondolni magát, és visszavonni a feltételét, ha akarja.

Vagy a nő is mondhatja a kezdetektől, hogy nem bízik benne többet, és azzal találkozik, akivel akar.

Ez lenne a tisztességes felállás.

Persze a legtisztességesebb az lenne, ha a srác magától mondaná, hogy mi történt.

Oké értem én, mit írsz, csak nincs igazad. Igen, valaki aljas, mocskos alak, de a párja valamiért megszerette. Akármit tesz, az az ő dolguk. Kivéve persze ha bűncselekmény.

A srác amúgy beszámolt volna arról, mit csinált. Ennyire azért ismerem, mert mindig elmondja valakinek, ha volt valakivel. Régebben leginkább nekem, de akkor már együtt volt a barátnőjével, ezért vele beszélt meg mindent. Nem azért, mert ilyen rendes, hanem mert képtelen magában tartani. A történet annyi volt, hogy lefeküdt valakivel, mindketten jól érezték magukat, de ebbe senkinek nem kellett volna beleszólni. Így ugyanis megváltozott a szitu. A szülők ugyanis váltig bizonygatták, hogy én lefeküdtem a haverom barátnőjével, ezért én vállaljam be, a lányuk meg megmarad a haveromnak. Ha valóban lefeküdtem volna, akkor persze egyértelműen ott hagyta volna nekem, de mivel nem ez történt, nem adta fel a régi csajt.

Na de van egy még jobb történetem, a húgommal. Most azt hagyjuk, hogy amennyit én tudok a húgom dolgairól, ha annak csak kis részét elmondom, akkor az életben nem megy férjhez. De ez családi dolog. Mivel velem él, mindenről tudok, de pont ezért semmit se mondok el. Az titok, magánügy. De nem is ezért hoztam fel, hanem azért, mert anyám kitalálta, hogy a férje csalja folyamatosan. Állítólag látta valakivel. Szóval ezzel kergette az őrületbe a húgomat, aminek a vége az lett, hogy elváltak és a húgomtól elvették a gyerekeket. Szerintem a férje meg se csalta a húgomat, de mindegy. Anyám elintézte a sorsát rendesen.

De hogy ez nem egyedi történet, az unokahúgommal is pontosan ez történt. Az, aki a haverommal akart összejönni. Csak már később 10 év házasság és 3 gyerek után. Az anyját ette a fene, hogy a férj csalja. Az eredmény ugyanaz, a csaj elvesztette a gyerekeit és költözhetett haza a szüleihez. Na ott még egy lapáttal rá is tettek, mert rávették, hogy ne fizesse a lakáshitelt. Így a bank a férjtől is elvette a házat.

Amikor egy pár összejön, akkor pontosan tudják a másik hibáit, hogy esetleg meg fogja csalni. Ez benne van a pakliban, kiszámítható. De amikor idegenek súgnak, az már kiszámíthatatlan, főleg hogy mindig hazugságokat súgnak. Általában a megcsalás is hazugság, mint ahogy azt leírtam húgom esetében is. Erre viszont rámentek a gyerekei is, nem csak a házassága. Emiatt mindent elveszített, amiért addig dolgozott.