A párom, az exe és a négylábú gyerekük. Normális ez? Mit tehetek? Szakítani nem szeretnék.

Elhiszem, hogy neked fura, de gondolj arra, ha egy kutyaval ilyen felelossegteljesen banik, akkor majd milyen jo apa is lesz.

Egyebkent nekem van kutyam, egyedul vallaltam, tehat nem kozos senkivel, megis minden szakitasom megviseli ot is plusz az exek is mindig rakerdeznek a kutyara, ha olykor beszélünk ket szot. Szerintem nagyon sz. R lehet csak azert elveszíteni a kutyad mert szetmentel a paroddal.

2030- ban:

Te akartál kutyással kezdeni, ő volt ott előbb, felelősséget vállalt érte, ketten vették meg. Kutyatartási díjat rendesen fizeti? 😂

Huhh ez nehéz.

Értek hogy téged mi zavar és miért. Abszolút. De ennek van egy más oldala is.

Nem tudom volt-e háziállatod (pláne kutyád) de ez nem olyan egyszerű.

Ahogy itt is írja valaki, ha vállalsz egy állatot (mint ahogy egy gyereket is, persze nem olyan szinten) de felelősséget vállalsz érte. Hisz nem tudja magát ellátni. Gondolom amikor kutyát akartak és lett, nem arra gondoltak mi lesz ha szétmennek. De a kutya akit kölyökkorától nevelnek, mindkettejükhöz tartozik. Ők hiába mentek szét, ha a kutya mindkettejüké és nem fair senkivel szemben sem (sem az állattal sem a gazdákkal) elszakítani őket egymástól. Főleg hogy a kutyák nagyon tudnak kötődni.

Saját példa: gyerekkoromban egymás után volt 2 nagytesű, rendkívül imádnivaló kutyánk. Olyan volt a szüleimnek mindkettő, mintha a harmadik gyerek lenne. Amikor az első meghalt, az egész család le lett sújtva. 12 voltam és azzal a kutyával nőttem fel.

Majd apukám nagyon akart másikat. Lett is, imádtuk, szintén kb harmadik gyerekként kezelték, családtag volt.

Aztán néhány évre rá elváltak a szüleim és apám elköltözött. Természetesen nálunk maradt a kutyánk (mi maradtunk a házban kerttel) is. Egy ilyen méretű kutya tartása egyébként rendkívül költséges. Na most, apám aki elköltözött és akarta legjobban annak idején a kutyát, utána kb le se sz**rta szerencsétlen állatot, akit mi továbbra is imádtunk, de ugye a "falkavezér" kiesett a képből. A kutyán látszott hogy nem érti a gazdája miert nincs ott, ha esetleg fater eljött értünk és a kerítésnél megsimogatta, a kutya ob megbolonult a boldogságtól.

Szóval csak azt akarom ezzel érzékeltetni, hogy ő volt az aki a legjobban akarta, majd ahogy elköltözött magasról tett rá hogy mi lesz az állattal. Anyagilag is meg máshogy is.

Ebből a szempontból, azt gondolom, igenis helyes (részben) az, hogy bár ők szétmentek, a barátod ennyire törődik a kedvencével. Mármint a kutyára gondolok:D

Bocsánat a litániaért, feljöttek az emlékek.