Miért jó egyedülállónak lenni?

házaságban éltem 10 évig, aztán 6 éves kapcsolatom volt. egyedül maradtam 2 gyerekkel.

az első házasságom azért ment tönkre, mert fiatalok voltunk, a második kapcsolatom, mert sokat hazudott és nem törődött velünk.

a házasságom igazából rendbe volt. ott igazából „ki volt nyalva a seggem”. mindenünk meg volt. a tenyerén hordozott, de a vége fele már ellaposodott a kapcsolatunk, szét mentünk. hamar bele ugrottam egy másik kapcsolatba. az 6 évig tartott, de ott teljesen magamra voltam utalva. semmibe nem segített, se anyagilag, se lelkileg, se testileg. nehéz elmagyarázni, el voltunk, de külön meg volt mindenkinek az élete. ott akkor felnőttem. mindent magam kellett megcsinálni, magamra maradtam 2 gyerekkel, úgy, hogy volt párom. egy idő után (lehet későn) elhagytam, meguntam, hogy semmi könnyebbségem nincs mellette.

akkor maradtam egyedül. kb. 3 évig egyedül voltam a két gyerkőcömmel. annyira kialakult az életünk. talpra esett lettem az egyedülállóság miatt. kialakítottunk egy kis életet, ami nagyon jó volt. mentünk nyaralni, csavarogni stb., ha olyan kedvünk volt kaját rendeltünk, ha el akartunk ugrani rokonokhoz másik városba, mentünk. szóval élveztem minden pillanatát. 1-2 egyéjszakás kalandom volt, de rá jöttem, hogy ez nem nekem való, sőt, nincs is szükségem rá. a gyerekek nem ismertek meg pasikat. sose vittem haza egyet se.

volt idő maamra is. ha együtt akartunk aludni hárman együtt aludtunk, ha valamelyiknek a kis barátnője itt akart aludni, itt aludt vagy az én barátnőim…szóval szabad életünk volt.

mikor teljes kerek volt az életem, ismertem meg egy olyan férfit, aki mindenhogy bejött. nehezen mentem bele a dologba, aztán úgy voltam vele, hogy úgyse lesz komoly. de az lett. ez már 4 éve tart és együtt is lakunk. így lennénk mi egy család. Vele minden rendben van. tökéletes a szex, segít itthon, ki jön jól a gyerekeimmel, dolgozik, szeret, imád. de még mindig nem vagyok kibékülve ezzel a családi dologgal. 2-3 havonta el kell utaznia 1 hétre, olyankor teljesen más vagyok. megyünk a gyerekekkel csavarogni, … olyan mintha szabad lennék. ha itthon van, akkor is elmegyünk, de akkor 4en. mindent együtt akar csinálni. én meg nem. sokszor mondom is neki, hogy jobb volt egyedül, mint kapcsolatba. tudja, hogy teljesen megállok a saját lábamon és nincs úgymond szükségem rá, ezért inkább nem veszekszik velem. de szeretem őt tényleg, de a függetlenség vágyam annyira erős ☹tudom, hogy ez lenne a normális, hogy egy család, egy szerető párral élni, de sokszor már rosszul vagyok ettől a kötöttségtől.

ezért nem is értem miért piszkálják sokszor az egyedülálló anyákat, hogy milyen rossz neki.

háááát szerintem sokkal jobb, mint kapcsolatban.

ti, hogy vagytok ezzel?