Miért nem tudok egyedül aludni, amióta összeköltöztünk? Mit tegyek, hogy ez változzon?

Párom mostanában sokáig dolgozik, mindig éjfél után ér haza, és nyilván még azután is fent szeretne lenni egy darabig. De amíg másik munkahelye volt, és nem dolgozott eddig, akkor is hajnali 3-4-ig maradt fent csak úgy. Én meg alapból korán fekvős, és viszonylag korán kelős vagyok, szóval teljesen ellentétek.

Amióta összeköltöztünk (5 hónapja), eleinte lefeküdtem aludni egyedül is, de egy jó ideje nem megy, egyszerűen nagyon bedepizek tőle. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de mérhetetlenül szomorú leszek olyankor, és annyira rossz egyedül feküdni az ágyban és nem átölelni őt. Próbáltuk úgy is, hogy ő is mellettem fekszik, csak nem alszik még, hanem a telefonján néz valamit, de az sem az igazi, úgy se jó.

Így mindig fentmaradok én is hajnalig, pedig már nem tudok mit kezdeni magammal, nem köt le semmi, álmos is vagyok. De még mindig jobb, mint az az irreális szomorúság.

Tudom, hogy ez nem normális, de nem tudom, hogy mitől van. Mit tehetnék ez ellen?