Ilyen nővel terveznél?

Te csak tervezzél vele egész nyugodtan! Soha a büdös mocskos életben nem fogod kitenni. Ő meg egyszer úgy is teherbeesik, ha nem védekeztek. Akkor is, ha csak 3 havonta van valami maszatolás félkeményen.

Az meg hogy nézne ki már, hogy terv nélkül csak úgy sodródtok a vakvilágba, életed végéig? Úgyhogy de, tervezz csak vele. Elvégre vele vagy, és vele is maradsz.

"Nem én vagyok, de biztos van másnak is hasonló gondja."

Lehet másnak is ilyen gondja, de attól mèg te vagy az a szerencsètlen balhere, aki èvek óta itt nyüglődik. Felismerhető a körülmènyek egyezősègèből, szóhasználatból, fogalnazásból.

Hiába kamuzod most azt, hogy nekiállt te főzni, ha ő nincs otthon, vagy ha nem tette meg... a büdös èletben nem tettèl ilyet, eleve anyádèktól hordjátok nagyrèszt az ètelt. Csak nem akarsz magadra támadási felületet, hogy mièrt nem főzöl.

Semmi èrtelme már ezeknek a kèrdèseknek (mondjuk règ én sem voltak).

Szakíts már vele, aztán legjobb tovább. De arra ne számíts, hogy mèg egy ilyen nőt találsz, aki ennyi ideig elvisel.

Mondjuk irodai munka mellett irreális hogy ilyen fáradt hogy sosem főz stb.

Lusta .... ez nyilvánvaló.

Nálam is vannak lusta napok!! Ez bele kell férjen de nem mindig, és utána főzök általában két napra, amíg készül egyutt rendbe tesszük a lakást.

"Mondjuk irodai munka mellett irreális hogy ilyen fáradt hogy sosem főz stb."

Igen, valószínüleg depresszió is közre játszik.

Èn, aki már 3 ève olvasom a kèrdèseit, látom ezt a folyamatot.

Az eleje mèg egyáltalán nem ilyen volt a csaj, de a kèrdező akkor is talált hibát mindenben. Látszott èvről èvre, ahogy megy le a lejtőn. Mostanra már tènyleg teljesen nemtörődöm lett, de nem is csodálom ilyen ember mellett, mint a kèrdező.

Én nem vagyok egy házi tündér. A férjemmel anno úgy jöttünk össze, hogyha ezt eltudja fogadni, akkor oké, ha nem, akkor nem. Az ebédet rendeljük, vacsorára hideget eszünk. Én így nőttem fel (ebédre menza, vacsi hideg) és viszonylag erős, egészséges ember lett belőlem.

Se kedvem, se energiám délután, a munkából hazaérve még nekiállni főzni, takarítani, vagy bármi egyéb itthoni munkát megcsinálni. Persze, beteszek egy mosást, vagy elmosogatok, meglocsolom a virágokat, de ez kb. nettó 5 perc. Hétköznap nem állok neki takarítani és nagyon nagyon nagyon ritkán főzök csak. Nekem ez mind macera ilyenkor.

Ellenben szeretem a rendet és mindig mindenki megjegyzi, hogy nálunk mindig milyen "élére vasalt" mindig minden. Pedig igazán nem teszünk sokat érte.

Szóval alapvetően, ha a legszükségesebbeket ellátja és hétvégén megcsinál minden ráeső feladatot, akkor nem gondolom, hogy baj lenne, ha esténként pihen. Az sem gondolom, hogy alap kéne hogy legyen, hogy mindennap ráhúz a rendes munkaidejére plusz két órát, csak mert miért ne. Kb. választás elé állítod, hogy vagy csinálja a házimunkát, vagy húzzon dolgozni +2 órát? Nemár...

És akkor megjegyzem, hogy ugyanilyen voltam a gyerekünk születése előtt is. Amikor itthon voltam a babánkkal, akkor sokkal többet "mocorogtam" itthon. Nyilván többet takarítottam és főztem is, mert nem volt jobb dolgom, illetve a babának is főztem, amikor a hozzátáplálást megkezdtük, így nem esett nehezemre, hogy a férjemet legalább két naponta meleg vacsival várjam haza. Nem lusta dög vagyok, csak jól esik a pihenés munka után és ezzel szerintem nincs semmi baj.