Mennyire komoly az a kapcsolat amelyikben nem élnek együtt, és nem is terveznek összeköltözni?

Attól függ. Ha mindkettejüknek van saját lakás/albérlet, ahová kettesben el tudnak vonulni (illetve ahol egyedül is tudnak lenni), és a felek ezt működőképesnek érzik, akkor simán. Az érzelmek az együttéléstől függetlenül lehetnek komolyak. Viszont azt például nem tudom elképzelni, hogy ez egy életen át tartható lehetne. Szerintem minden kapcsolatban eljön az a pont, amikor az összeköltözést meg kell lépni, főleg hogy sok minden kiderül úgy, és döntő tényező lehet a folytatásban. Persze az összeköltözéstől függetlenül megmaradhat egy kis kuckó, ahová el lehet vonulni. Én például nem tudom elképzelni, hogy (bármennyire szeretem is) valakivel egy egész életet egy fedél alatt eltöltsek, külön töltött idő nélkül. DE azt sem tudom elképzelni, hogy 1-2 éven túl hátizsákkal cuccoljunk át a párunkhoz ÉS a családjához, akivel együtt él. A nulla magánélet is durván kikezdhet egy párkapcsolatot.

Persze kinek mi működik 💁🏻‍♀️

Ideális. Szerintem sok "régi" kapcsolatot pont az tett tönkre, hogy mindig egy helyen kellett lenni és nem lehetett egy kicsit elvonulni vagy visszavonulni, ha az ember éppen úgy érezte.

De nézzétek meg az időseket ahol van kert. A bácsi szinte fix, hogy hátul épít magának valami kamrát vagy ilyesmit és ott ül kint mikor egyedül akar lenni. Legalábbis nagyszüleimnél így működött, és sosem volt ebből baj. Sőt.