Miért mondja azt az összes férfi, hogy rossz nővel együtt élni, és jobb egyedül élni?

Ha nem tetszik az adott helyzet, akkor változtatni kell rajta.

A te választásod, együtt élsz e valakivel vagy sem. Ha igen, fogadd el, ne a háta mögött szidd. Csak nekem alapvető dolgok ezek? (Nyilván nem, látom, vannak itt normális emberek)

#21 sokan csak a közhelyek szintjéig képesek működni, sorsot hibáztatni, aztán mivel gondolkodni konkrétan nem is akarnak, igy elvannak a jó öreg panaszkodással.

Láttál már ilyen embert belegondolni abba h "én választottam ezt?" Mert én még nem :D

Csak az "ez van ezt kell szeretni"-ig jutnak el.

Bizony az együttélés kompromisszumokkal, lemondással jár. Az se nagyon mindegy, hogy kivel él együtt a férfi/nő, olyan emberrel együtt élni elég sz.r lehet, aki már amiatt is képes veszekedni pl,7 mert a párja 20-30 perccel később ért haza a megszokottnál.

Én egyedül élek már 7 éve, de nem is akarok ezen változtatni, semmi kedvem feladni a megszokott életem. A magam ura vagyok, oda megyek ahova akarok, nem kell alkalmazkodni senkihez sem, persze ez csak az én véleményem, nem mondom egy szóval sem, hogy ez követendő példa.

Miért mondja azt sok ember, hogy kék az ég? Same thing.

Számolj egyszer utána, kérdező, hogy amíg az ember megtalálja az igazit, mennyi időt, energiát és pénzt dob ki az ablakon a keresgéléssel. Vissza fogja mindezt kapni? Ha igen, akkor megérte a párkapcsolat. Ha nem, akkor nem. Ennyi az egész.

Akik pedig kapcsolatfüggők, ők már csak presztízsből is ragaszkodni fognak a kapcsolatukhoz, mondván, igaz hogy ez az út nem vezet sehova, de félútról már nem fordul vissza. Az egó nem engedi.

Nem akarok másokat ismételni, ezért írok még más lehetséges magyarázatot.

Ugye azt már megtárgyaltuk, hogy ha annyira rossz lenne ez a panaszkodó férfiaknak, akkor nem lennének a nőkkel együtt. Más dolog meg az, hogy sokszor ezek a panaszkodó emberek nem is mondanak feltétlen igazat. Kiszínezik a történteket, vagy csak a saját oldalukat mesélik el. Párom (férfi) azt is szokta mesélni, hogy sok tahó férfi ezzel vág fel a haverok előtt, hogy ki tud jobban panaszkodni az élettársára/feleségére. Közben meg a feleségükkel nem is mernének úgy beszélni, mint amit a hátuk mögött mondanak róluk. Azok a férfiak meg akiknek jó a kapcsolata, tisztelik a párjukat, nem nézegetnek más nőket, azokat meg lepapucsozzák, megszólják a buta férfiak. Persze, az ilyen emberekkel nem kell barátkozni, foglalkozni, de sajnos akár kollégaként, ismerősként is lehet velük találkozni.

Fentiekkel többségben egyetértve, igazából így foglalnám össze:

1. Én is azt vettem észre, hogy társaságban menő dolog panaszkodni az élettársadra. Ha egy pasi nagyon dicséri a nőjét a többi pasi előtt, akkor papucsnak, töketlennek nevezik, vagy ma divatos néven simpnek.

2. Az együttélés mindig nagy kihívás, mivel a másiknak a legrosszabb oldalát is megtapasztalod. De a társas magány a legpocsékabb.

3. Nőként egyedül élni mindig ezerszer jobb és könnyebb, mint egy vacak kapcsolatban. A nőknek sokkal több áldozatot jelent a párkapcsolat meg az együttélés.

Férfiként egyedül élni rosszabb, mint egy vacak kapcsolatban, ami még mindig a langyos pocsolya. Én nő vagyok és még sosem éltem együtt pasival, de ezerszer inkább élnék egyedül, mint hogy egy hozzám nem illő férfihoz kényszerítsem magam, csak azért, mert "kell valaki mellém". Természetesen a legjobb az lenne, ha végre találnék egy megfelelő társat. Amíg az nincs, addig maradok solo. :D

Azért panaszkodnak a panaszkodó férfiak, mert azt hiszik, a párkapcsolat mekkora fantasztikus csúcs dolog. Aztán addig-addig hajkurásszák a nőket, míg fel nem kell nevelni két gyereket egyikükkel egy lepukkant panel hetedik emeletén.

Na olyankor már bármit megadnának azért, hogy minden olyan lehessen, mint régen.