Volt ilyen párotok, hogyan lehet ezt megbeszélni nyugodtan?

Hasonló szituban vagyok én is. Mi összeköltözéskor úgy beszéltük meg, hogy nagyrészt ő főz, én takarítok. Aztán azóta úgy alakult, hogy ő többet dolgozik, mint én, szóval nekem több időm van, általában én szoktam főzni is most már. Alapból a megállapodásunk miatt se, meg azért se, mert fáradt, nem várom el a nagytakarítást (pontosabban azt, hogy ő is kivegye belőle a részét), azt egy szó nélkül megcsinálom én, amúgyis pontosabb vagyok ilyen téren. Viszont az már engem is zavar, amikor a koszos tányérját/bögréjét nem rakja be a mosogatógépbe, vagy a random, 2 percig használt dolgait szana-szét hagyja az egész lakásban. Főleg amikor a cigijét hagyja az asztalon, ahol ennék, de nem tudok, mert hányingerem van a rajta lévő képektől (én nem is cigizek)... Na ezek az apróságok zavarnak, amik tényleg csak saját maga után való elpakolás lenne.

Próbáltam beszélni vele, néha elpakol, de nagyrészt még mindig nem.

Szerintem eléggé fontos, hogy ezekben a dolgokban a két fél partner legyen, és hasonlóak legyenek az elvei.

Én pl nő vagyok, a rendre nem vagyok hisztérikus (pl. nem mosogatok el azonnal minden darab kanalat, megvár holnapig stb), nincs minden élére állítva a lakásomban, viszont a tisztaságra tényleg hisztis vagyok. Ha olyan párom lenne, aki mondjuk bejönne egyszer is cipővel a lakásba, valszeg ott helyben sírógörcsöt kapnék :D Vagy nem mosna kezet wczés után, vagy utcai ruhában bemászna az ágyba, koszos kézzel megfogná a száradó ruhákat stb.

Mindenki másban bogaras, de ezek a kicsinek tűnő dolgok egy hosszabb párkapcsolatban hatalmasra nőnek és meg lehet keseríteni velük a másik életét, ha annak mások a szabályai.

Mi is 1 éve lakunk együtt és ugyanez van. Megcsinálja, ha kérem rá, de hótziher, hogy magától nem. Ha mondjuk home office helyett irodázok, bentről kell írkálnom neki, hogy rakjon be mosást meg hasonlók. Megcsinálja amúgy és mindig kérdezi, hogy mit segítsen, de olyan k*va boldog lennék ha egyszer arra jönnék haza, hogy MAGÁTÓL megcsinált valamit, mint egy felnőtt ember... Értékelem a próbálkozását és tényleg borzasztó kedves, rendes ember amúgy, ezért sem fogok szakítani emiatt... csak néha azt érzem gyerekem van és nem párom, mert mindent nekem kell fejben tartanom, kiosztanom a feladatait stb... Ilyenek jutnak eszembe, hogy ha mondjuk anno elkaptam volna a covidot és neadjisten kórházba kerülök vele a lakás tuti összedőlne.

Én szeretek takarítani amúgy, picit OCD-s is vagyok. Nagyon precíz és gyors vagyok, tehát általában egyedül sunyiban kitakarítok ha elmegy itthonról, aztán puffogok, hogy mindent egyedül csinálok... de ha őt kérem meg az meg borzasztó néha. Megcsinálja és tényleg nem halogatja, de úgy porszívóz, hogy nem nyúl be a kanapék alá stb. Szóval kb feleslegesen kérném meg, csinálhatnám utána.

Hogy változni fog-e? Nem tudom. Remélem amúgy. Azelőtt ő otthon élt a mamahotelben, ahol mindent megcsináltak neki, porszívót szerintem sosem fogott még a kezében, szóval reménykedek, hogy 1-2 év és kicsit "beletanul" ezekbe. Nekem más volt, engem 10 éves korom óta bevontak a főzésbe és a házimunkába, mert anyám 2 helyen dolgozott és 3 gyereket tartott el egyedül.

22L

Exem volt ez. Előttem elméletileg rendszerető ember volt. Elméletileg. Miután összeköltöztünk minden rámszakadt, pedig megbeszéltük, hogy ha én főzök ő mosogat, ha én takarítom a wct akkor a nappalit legyen szíves megcsinálni. Beköltözésünk után megmondta, hogy nem tud takarítani, mert a fehérítő marja a kezèt,nem bírja a szagát. Mosogatni nem tud, mert ha hozzáér egy kaja maradvány akkor behány stb. Én hülye szerettem és elhittem, hogy ez így jól van, mert hogy otthon is hasonló volt a helyzet. Egy dícséretet nem kaptam csak b@szogatást ha nem csináltam meg. 6 napozások/12 óra plusz még otthon a takarítás is.Aztán belefáradtam és egyszercsak én is abbahagytam mindent. Már nem érdekelt a rend. 3 évig voltunk együtt, az utolsó évben adtam fel. Mikor szakított azt mondta, hogy ő szereti a rendet és én erre nem vagyok képes és soha nem is fog emiatt velem lenni bárki is, mert egy trehány fos vagyok. A mostani párom imád főzni, rendszerető, de ha egyikünk se takarít 2 napig sincs baj, mert mindketten dolgozunk így érthető, ha egyszer kétszer ez elmarad. Javaslom, hogy ha eleged van akkor lépj tovább, mert ennél jobb már nem lesz. Gondolj bele, ha egyszer gyereketek lenne. Akkor neked dolgozni kéne, vezetni a háztartást, gyereket nevelni..

25n