Mennyire ment zökkenőmentesen a közös élet?

Hát nekünk az első fél év az baromi nehezen indult, teljesen más családból jöttünk és ez az összeköltözés után nagyon kiütközött. Ő elég laza, lustizós típus én meg takarítás és rendmániás, majdhogynem OCD-s vagyok, folyamatosan pörgök, csinálok valamit.

Hála égnek nem adtuk fel, mindketten változtunk. Ő szorgalmasabb lett, mindig jött magától segíteni ha látta, hogy épp csinálok vmit, én pedig lazább lettem és elfogadtam, hogy nem megy sehova a mosatlan, ha ott hagyjuk 1 napig.

Most lakunk 1 éve együtt és úgy érzem mostanra teljesen lecsillapodtunk, alkalmazkodtunk, megtanultuk egymás hülyeségeit és nagyon nagyon ritkán van már csak vita, akkoris apróságon. Szóval megérte csiszolódni:)

(3 év után költöztünk össze, ha ez számít)

23L

7 hónap együttélés után.

1 év után költöztünk össze, addig minden ok volt, aztán jöttek a hülye dolgai.

Nekünk igazából simán ment. Néha szólunk a másiknak, hogy ezt, vagy azt legközelebb mi lenne, ha máshogy csinálnánk, de feszültség, veszekedés nem volt semmiből. Valószínűleg ez azért van, mert nagyon hasonlóak vagyunk. A különbségeink pedig pont kiegészítik egymást. Pl, én nem szeretek porszívózni, felmosni viszont kifejezetten, ő fordítva. A bioritmusunk is hasonló, nagyon minimális finomítást igényelt.

Ettől függetlenül szerintem normális, ha nem megy egyből ennyire simán minden, amíg meg tudtok egyezni, és fokozatosan alkalmazkodni egymáshoz, tehát van haladás mindkettőtök részéről.

Hát nekünk elég nehezen :D

Párom családja finoman fogalmazva is nagyon koszos. Portörlést, pókhálózást csak hírből ismerik, sosem megyek hozzájuk szívesen. Az én családom sem egy takarításmániás, megesik, hogy néhány porcica van a szekrény vagy ágy alatt, de azért mondjuk a wc-t szoktuk takarítani hetente...

Szóval mivel ezt látta egész életében, így a közös lakásunkban is hasonlóan viselkedett. Nehezen lehetett rávenni a takarításra, szerencsére így 3 év együttélés után már sokmindent megcsinál kérés nélkül is.

Viszont amivel ma is küzdünk,az a gyűjtögetés. Nem akar semmit sem kidobni, mert egyszer még jó lesz. Persze sosem fogja használni és pár hét alatt el is felejti. Szóval én meg kidobom ezeket.

Tényleg össze kell csiszolódni, vannak súrlódások, de a szeretet nagyobb :)

Nekünk teljesen, lassan hét éve vagyunk együtt, négy éve teljesen együtt is élünk. Igazából annyira könnyen ment, hogy nehezen tudom megérteni, mi lehet ebben nehéz.

Szerencsések vagyunk.

Olyan szempontból könnyen ment, hogy még mindig nem veszekedtünk soha, egyetlenegyszer sem, de ez szerintem inkább snnsk tudható be, hogy mindketten toleránsak vagyunk és mindketten jól kezeljük a konfliktusokat, inkább megbeszéljük a dolgokat, még mielőtt akár veszekedésbe torkollna.

Nekem van benne egy pár dolog, ami zavar, de ez tulajdonképpen az én hülyeségem, mert egyébként nagyon jó ember és nagyon szeretem, és senki sem tökéletes, mindenkinek vannak hibái, inkább örülnöm kéne, hogy neki csak ennyi és ilyen apróságok.

Pl ugyanaz, amit a hatos írt, én se szívesen megyek át hozzájuk, mert kosz és rendetlenség van, ő is ezt tanulta, soha nem szokott takarítani. Még ezzel nem is lenne bajom, mert a takarítást azt megcsinálom én, azzal van a nagyobb baj, hogy ezt pluszba megnehezíti azzal, hogy szana-szét hagyj a dolgait, amiket éppen nem használ és nem győzök elpakolni utána. Ugyanez van a felesleges dolgokkal, egyszerűen nem hajlandó kidobni őket.

Az is zavar, hogy hiába végez fizikai munkát, ő reggelente szokott zuhanyozni és úgy fekszik be mellém az ágyba. Az is, hogy rengeteget cigizik, simát is, és naponta egyszer füvet is, és az is, hogy ő inkább hajnlaig fent marad és délig alszik, én meg inkább hamarabb lefeküdnék és reggel kelnék.

De ezek csak a kettőnk közti különbségek, nyilván nem lehetünk ugyanolyanok, szóval ezeket magamban kell rendeznem. Fordítva egyébként nem tudok róla, hogy őt zavarnák-e ugyanezek a dolgok bennem, soha nem említette még.

A párommal viszont 5 éve élünk együtt és pár vitát leszámítva minden oké. Sokat vagyunk együtt, viszont hagyunk egymásnak "én-időt" is, nem cs.szegetjük a másikat apró hülyeségekkel.

A problémákat megbeszéljük és megoldást keresünk rájuk, így minden teljesen oké :)