11 éve vagyok együtt a párommal, de már nem tudok rá férfiként tekinteni, mennyire normális ez ebben az esetben?

Az a helyzet hogy az anyjánál lakunk, a ház részben a párom nevén is van az apja halála után.

A szex nagyon megritkult az utóbbi pár hónapban.

És ez azért mert nem kívanom vele.

Mindent megcsinál az anyja a ház körül, holott nekem kellene gondoskodni a páromról és a gyerekünkről. Nagyon szeretek főzni, de lehetősegem sincs rá, nagyon max. 2 hetente hétvégén. Mire hazaérek a munkából, anyósom kimos, megfőz. Nem egyszer volt már olyan hogy szóltam előre anyósnak hogy szeretnék ezt meg azt főzni, mire hazaértem, megfőzött..

A szennyest is fogja és kimossa.

Vasalni viszont már én vasalok mert kierőltettem a páromtól hogy igenis a MI rubáinkat én vasalom, külön fent az emeleten, ahol mi vagyunk. És a takarítást is én csinálom.

Páromnak hiába mondtam már évekkel ezelőtt hogy szeretnék külön ÖNÁLLÓ életet az anyjától, nem hajlik rá.

És lehet nálam ez már PSZICHÉS dologm de lefekszek a párommal, minden mást meg az anyja csinál....

Tudom az sem mindig jó ha kitúrom anyost a konyhából...

Az emeleten lenne hely kialakítani egy külön konyhát is (fürdő van) de minek 2, ez a válasz..

A máskk még hogy sok időt tölt a főldszinten az anyjäal a párom, rengeteget beszélgetnek még este 9-kor is ahelyett hogy fent lenne nálunk a felső szinten.