Mi az amiről a legnehezebb volt lemondani, az együttélés miatt?

Semmi. Sokáig laktam koleszban, béreltem szobát albiban, és ott sokkal többet kellett alkalmazkodnom másokhoz.

Sőt még otthon a szülői házban is több volt a szabály, a korlátozás. A párom mellett élhettem igazán "szabad" életet, úgy ahogy én akarom. Nem kell figyelnem, hogy ne hagyjak kupit, nincs takorodó, ha olyan kedvem van gyűlhet a szennyes, a mosogatni való.

Szóval én a párommal élem igazán szabadon és úgy ahogy akarom az életem.

Pont a 3. Ellenkezoje.

A legtobb kapcsolatban nekem pont arrol a fajta szabadsagrol kell lemondanom hogy ha akarok nem főzök, akkor takaritok és ugy ahogy nekem jo.

De már az elso mosogatasnal kezdik a beszologatásokat hogy kiment 2 csepp viz, beleszolnak a főzésbe meg folyamat terrorban vagyok párkapcsolatban általában véve. Azaz volt nem egy olyan barátom aki békén hagy ugyan, de a mostani párom is egy rigolyás alkat. Veletlen leejtettem egy joghurtos kanalat, hu de nagy baj volt abbol is...en meg ügyesen pattogtam törölgetni mint vmi nem is tudom kis bena balf.sz.

Ezeket a szitukat egyenesen rühellem amikor valahol "meg vagyok alázva" mert uristen joghurtos lett a padlo vagy szék.

En vagyok a nő

7.

Semmiről. Ugyanúgy azt csinálom, amit szeretnék és amihez kedvem van, ahogy ő is.

Ez nem olyan, mint a kollégium, hogy fél10 kor takarodó vagy mikor a tulajjal laktam albérletben egy külön szobában.

Most saját lakás, két felnőtt ember, aki ismeri és tiszteli egymást, nem kell lemondani semmiről.

Talán csak a teljesen egyedül töltött időről, amit én amúgy nagyn szeretek, de igazából az is megoldható.