Miért vagyok ennyire boldogtalan,és kiégett annak ellenére hogy itthonról dolgozhatok, a magam ura vagyok és úgy osztom be az időm,ahogy akarom? Folyton depressziós vagyok, a párommal nem érzem jól magam, de miért?

Mindenkitől azt hallgatom,mennyire szerencsés vagyok mert akkor kelek és fekszem amikor nekem tetszik.Ha megcsinálom a melót,utána a magam ura vagyok, nincs gyerek semmi. Ha akarok kimegyek a kertbe,ha nem akkor úgy marad..Ennek ellenére boldogtalanság gyötör, körbenézek és azt látom magam körül,hogy benne vagyok egy spirálban amiből nem tudok szabadulni.ha nem teszek semmit, a párom nem fog, az a típus, aki évekig is elvolna a koszban, a csúnyában és nem törekszik arra,hogy szebbé tegyük a házat amiben vagyunk,vagy elköltözzünk innen. Miért gyötör a magány,és ez az érzés állandóan? Úgy érzem,csak bennem van tenni akarás, és ha szólni merek neki, jön a lavina, a véget nem érő veszekedés. Valójában a boldogtalanságom kulcsa,hogy nem jó pár mellett vagyok? Észrevettem,hogy sok olyan dolgom lett, ami már-már mánia szerű,és ilyenekkel korábban soha nem találkoztam. Valamint fáj az is,hogy a háztartás is csak rám vár, de ő nem tesz semmit,hiába van hozzám hasonlóan itthon. Neki kimerül a nap abban,hogy pötyörészik a gépen, bevallásokat csinál és ha az megvan akkor lógatja a lábát.- Ha én nem takarítok,ő nem fog.