Miért tartják sokan normálisnak a veszekedést?

Szerintem ez egy összetettebb téma ennél. Veszekedésből is van jó meg rossz fajta. Én pl vesztem már úgy össze a feleségemmel, hogy én egy széket vágtam földhöz, ő meg a konyhaszekrényt csapta be úgy, hogy kitört az üveg belőle, és egy pillanatra nem bántottuk egymást, bármilyen hihetetlen. Amikor kitört az üveg konkrétan röhögésben törtünk ki. A veszekedés közben egyetlen csúnya mondatot nem mondtunk egymásra, csak az egymás meg nem értéséből fakadó frusztráció tört ki belőlünk.

Ugyanakkor látom pl anyósomékat, akik között nem tudom elképzelni, hogy egy hangos szó elhangozzon, de ez azért van, mert mindenkinek megvan a maga territóriuma: apósomé az udvar, anyósomé a ház. Ha valami feszkó van közöttük, akkor anyósom bent duzzog a házban, apósom kint idegeskedik a műhelyében, és mindenki lehiggad külön-külön.

Nem a veszekedéseket akarom pártolni, ne értsetek félre, az asszertív konfliktus-feloldás híve vagyok. Ezzel együtt azt vallom, hogy a nyílt kommunikáció a jó, és a hangos is sokkal jobb, mint a semmilyen. Ha egy kis olaszos színház mindkét félnek belefér, és senki nem sérül, akkor szerintem tízszer jobb veszekedni, mint állandóan konfliktust kerülni.

Ezerszer inkább viták (néha veszekedés) mint anélkül. Így látatlanban mondom, hogy a szüleid csak egy langyos házasságban megvannak egymással.

NINCS két egyforma ember, így olyan sincs, hogy egyszer sincs konfliktus, nézeteltérés. Ha egy kapcsolatban nem adsz hangot a véleményednek, akkor az oda vezet, hogy szőnyeg alá söpröd a problémákat és nem mersz nyíltan beszélni róla.

Nem hiszek egy sosem veszekedtünk kapcsolat őszinteségében

Oké voltak viták köztük, de negyven év alatt egyszer sem lett tele a tökük egymással? Hiteltelen

Akiknél soha nincs vita, veszekedés, az sem azt jelenti, hogy minden tökéletes.

Nem azt mondom, hogy normális a vita, mert szerintem is az lenne a legmegfelelőbb, ha enélkül tudnánk fenntartani a kapcsolatainkat, de emberek vagyunk, én például nem mindig tudok az adott helyzetnek megfelelően/előre megfontoltan megnyilvánulni. Ebből alakulnak ki viták néha.

23/N

23 éves vagy....

De, a vita normális. Elemi része egy kapcsolatnak, bármineműnek. Különben hogy tudsz meg bármit a másikról ha a véleménykülönbséget nem mered felvállalni? Hogy változtatsz, hogy fejlődsz, hogy tudsz többet adni?

Egy vita egészséges és vitális része egy kapcsolatnak.

Vita és veszekedés két külön dolog. De x év után nincs veszekedés mentes kapcsolat sem, és ezzel sincs semmi gond. Nem kell napi szinten veszekedni

A legtöbb ember képtelen a normális konfliktuskezelésre, az alkalmazkodásra, a kompromisszumokra és hasonlókra. Ezért, a gyerekeik is veszekedéshez szocializálódnak. Ezt látod te.

Egyébként tök jó példa, hogy ez mennyire így van: Nézd meg a válaszokat, hogy mennyien jöttek a vitával. Nem, a vita tök más, az kulturált. A veszekedés nem. A legtöbb kapcsolatban nincs érdemi vita, csak veszekedés.

Az meg még gázabb, hogy valaki azt írta, hogy a szüleid langyos házasságban vannak, mert nem veszekednek.

Én is ismerkedtem már olyannal, akivel közöltem, hogy nálam elvárás, hogy ne legyen veszekedés. Felháborodott, hogy az tök alap dolog.

Én bevallom, mi szoktunk veszekedni is. Nem gyakori, kb évente egyszer. Általában olyankor, mikor valami érzelmi dologról teljesen más a véleményünk. Például tesz valamit a párom, ami nekem bántó, először elmondom nyugodtan hogy megbántott, aztán ő egyre inkább kezd felháborodni, mert nem érti hogy mégis mi lehetett ebben bántó, erre én is felhúzom magam, hogy hogy gondolhatja hogy teljesen rendben volt amit csinált. Persze, jó kapcsolatban lehet érvelni a legtöbb helyzetben. Érzelmeket viszont nem tudsz 'elmesélni'.

Szerintem belefér ritkán egy veszekedés is, amíg nem abból van cirkusz, hogy nem vitted ki a szemetet, meg nem minden másnap paprikás a hangulat.