Hogy áll a pénzügyekhez a párod?

Én alapból nem értem, hogy merülhet fel a gyermekvállalás olyan kapcsolatban, ahol még a közös kasszáig sem jutottatok el. Mármint, nyilván van valami oka annak, hogy az egyik fél félti a pénzét a másiktól, nagyon eltérő a pénzügyi kultúrátok, de ez hosszútávon nem fog működni.

Nálunk is én, a nő vagyok a spórolósabb, a férjem azért képes lenne időnként erőn felül költekezni, ha hagynám, de összességében mégis hasonlóan gondolkodunk, megvannak a közösen kitűzött céljaink. Alkalmanként egy kis vita belefér, de csak alkalmanként, olyan nagy különbséget nem tudok élhetőnek elképzelni, amiről írsz. Ha azt látnám, hogy nem lehet miatta megtakarítani és előre jutni, biztos nem vállaltam volna közös gyereket.

Ez az együtt élünk, de kölcsönadogatunk egymásnak-jellegű dolog amúgy is nagyon fura...

Ő 30F, mindig is nagyon spórolós volt, csak a szükségeseket veszi meg mindenből, ha valami nagyobb dolgot akar venni akkor inkább összespórolja, de részletre semmit nem vesz, hitelt sem venne fel.

330 körül keres, 2 kicsi gyerekünk van, én (33N) munkanélküli vagyok amióta az első babával teherbe estem

Úgy látom összetehetem a két kezem azok alapján, amiket itt olvasok. Sikerült olyan párt találnom, aki pénzügyi szempontból nagyon hasonló hozzám. Én nagyon spórolós vagyok, de nem zsugori. Mindig volt tartalékom, akármennyit kerestem. Van egy házam hitelre, de a hitel háromszorosát fizetem vissza havonta. Ezért most csak minimális megtakarításom van, mert mindent a törlesztőbe teszek.

A párom nagyon jól keres, másfélszeresét az én fizetésemnek, és szintén minimálisan költ. Annyi pénz van a bankszámláján, hogy évekig nem kellene dolgoznia, ha nem akarna.

És ami a legjobb, hogy a jobbik fajtából való: igaz nem vagyunk közös kasszán, de nincs én pénzem-te pénzed se. Nem számolgatjuk, hogy ki mennyivel járul hozzá a közös életünkhöz, nem fillérezgetünk. Ő azt mondja, inkább fizessem ki mielőbb a hitelt, addig ő fizeti a nyaralást stb. Van egy közös hosszú távú tervünk, ami elég sokba kerül, arra együtt spórolunk, ez visz minket előre, összekovácsol.

Volt már nekem is olyan párom, akinek pár nap alatt elfogyott a fizetése, és olyan is volt, aki tele volt pénzzel, de mégis mindent felesben fizettünk, fillérre pontosan. Nála én pénzem-te pénzed volt. Amivel nem is volt problémám, csak nekem ez nagyon nem a hosszú távra tervezett kapcsolat és a bizalom jele.

A párom kezei közül mindig folyt ki a pénz. Az elején állandóan megsértődött, mert szóvá tettem, hogy én fele olyan fizetésből is többet teszek félre mint ő a duplából. Ha közös jövőt szeretne, legalább ugyanannyit tegyen el, amennyit én tudok.

Ez a fülrágás ment kb. 1 évig, aztán leültünk és fekete fehéren bemutattam neki a számokat, hogy egyszerűen nem lehet, hogy ennyi pénzből ennyi elmegy havi szinten a semmire. Az talán egy kicsit pofán csapta, mert azóta kisebb-nagyobb kitekintésekkel ugyan, de sokkal spórolósabb. 5 éve vagyunk együtt, már a férjem. Azóta én keresek többet és én is takarítom meg a többet, de úgy vagyok vele, hogy amíg ő is beadja a közös megtakarításba az elvárhatót, addig ezzel nincs baj. Egy kasszának tekintjük a pénzügyeinket és rengeteg közös cél van, amire kéne. Ha elszáll, akkor újra és újra leülünk számokat nézegetni és ez alapján megszokta érteni, hogy valahol valóban elfolyik a pénz (és általában nála), így erre jobban oda kell figyelnie. Kell némi kontroll neki, de mi tudunk így jól működni, mert belátja, hogy ez neki nem megy túl jól.

Ő tipikusan az az eset, akit ha nem tartanának féken, állandóan a bevételeihez igazítaná az életszínvonalát, így hiába a jó fizetés, a jobból sem tudna megtakarítani sosem egy fillért sem.