Ha hazaérkezik a párotok, akkor ti odamentek elé az ajtóhoz?

Nem. Egyrészt a három örömtől visító, ugrabugráló kutyától oda sem férnék, másrészt ő is szeret előbb lepakolni, levetkőzni, én sem szeretem a dolgaimat kidobálni a kezemből, szóval ilyenkor csak gyors köszönés, aztán öt perc múlva üdvözöljük egymást rendesen.

Én nem. Valahogy sosem jött az inger, hogy akármit csinálok, otthagyjam és rohanjak.

Attól függ, mit csinálok, amikor épp megérkezik. Pl.a zuhany alól nem ugrok ki, ha megjön, az edzést sem hagyom félbe, a telefont se csapom le. Ha épp teszek-veszek, pihenek, olvasgatok, stb., akkor odamegyek hozzá, amikor belép az ajtón. Ő ugyanígy tesz, attól függ, elém jön-e, hogy mit csinál. Ha épp a főnökével skypeol, vagy a WC-n ül, nem jön, ha főz, vagy netezget, akkor jön. Nem tudom, mi ez az áltudományos humbug az evolúciós biológiából. Talán valami régi társadalmi rítusra gondolhatsz, nem tudom. A nagyanyám mindig várta a nagyapámat a kapuban, amikor hazajött. Mindig lelkesen mondta a mama, hogy ő mindig kimegy elé. Ő szeretett kimenni, papa örült neki. Gondolom, ha éppen félben volt valamivel, talán nem dobta le a kezéből, de nem tudom biztosan. Viszont az ő házasságuk, bár nagyon régen volt, teljesen egyenrangú volt, szóval nem tudom, mi lehet ennek az elvárásnak az alapja. De ha valaki ezen hisztizik, hogy az asszony nem rohan pincsikutyaként pitizve elé, ha megjön, az egy p*cs.

Mondasz valamit kerdezo! Szerintem en csinalom jol :D oda is megyek ele meg nem is. Fele fele. Talan igy erzi is hogy fontos jol esik neki de nem tartom fel a lepakolasban kezmosasban es a tipikus 20-30 perces "enido"ben.

Odamegyek, 24 év után is. 😊 (nyilván, ha fürdök, pelust cserélek, stb. akkor nem.)

Nem mert ő gyorsan be akar jönni és lepihenni szóval felesleges ajtóban lenni, viszont reggelente mikor megy munkába mindig puszival engedem el az ajtóban.