Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Velem van a hiba, tisztában vagyok vele. Hogy változtassak magamon?
Légyszi normális válaszok jöjjenek, nem a páromat hibáztatom, felismertem, hogy bennem van a hiba és magamon szeretnék változtatni, nem rajta. Nem is veszekszünk, nem is mondtam neki.
Esténként, akár dolgozunk (vagy csak az egyikünk), akár szabadnapunk van, én kaja és zuhany után viszonylag hamar lefekszek aludni, ő meg még fent van hajnali 2-3-4-ig és animét néz a nappaliban. Viszont én nem alszok el egyből, amint befeküdtem az ágyba, általában sokáig szoktam forgolódni és álomba sírom magam. Vagy ha nem is mindig szó szerint sírok, nagyon szarul vagyok lelkileg olyankor. Ilyen ez a depresszió, vagy mi. Főleg mostanában nagyon rossz, mert a munka miatt alig látjuk egymást, nagyon keveset találkozunk, és olyan jó lenne együtt, összebújva elaludni legalább.
De tudom, hogy ez nem normális, hogy ezen ennyire kivagyok, és nem kérhetem meg rá, hogy aludjon velem, amikor ő mást akar csinálni. A saját hozzáállásomon kéne változtatnom. De hogyan?
válasza:Párod él fordított életet. 4-kor elaludni? Az átlag dolgozó 5-6 körül kel.
És szemmel láthatóan nincs igénye a veled való intimitásra.
Szerintem pont neki kéne változnia, nem neked. Normális időben, veled összebújva elaludnia.
Beszéltél vele arról, hogy ez neked milyen rossz? Tudja, hogy te álomba szoktad sírni magad a hiánya miatt, miközben ő egy szobával arrébb tévét néz és tojik rád?
válasza:Én is hajnali háromtól alszom délig és ez is megvisel. Amit ő csinál az még egészségtelenebb, az csak a hab a tortán, hogy te álomba SÍROD magad, addig ő animét néz. És nem is veszekedtek - ezt kihűlt kapcsolatnak tűnik.
A nemeket nem írtad (vagy fáradt vagyok és átsiklottam felette), de feltételezem te vagy a nő a történetben, férfiak általában nem merik leírni, hogy álomba sírják magukat (kivéve az ilyen nyápicok, mint én, de én nem felelek meg a társadalom által elvárt "férfiképnek")
válasza:
válasza: válasza: válasza:Az, hogy nem mered kimondani ami fáj, inkább sírsz, nem beszélsz vele, nem szerencsés. Biztos korábban sok lelki fájdalom ért, azért választod ezt a megoldást.
Őszintén érdemes megbeszélni mindent, ami az adott párkapcsolatot érinti és számodra kellemetlen. Amikortól elkezdett zavarni, akkor kellett volna beszélni, persze most sem késő, csak a jövőre vonatkozóan írom.
Nem benned van a hiba egyébként.
válasza: válasza:Te tényleg mártírkodni akarsz.
Bujj mellé. Nézzétek együtt a tévét. Szexeljetek közben.
válasza:Biztos mivel nem mered elmondani neki mi bánt, arra vágysz, hogy egyszer vegye észre hogy sírsz, vígasztaljon meg.
Szerintem indulatmentesen beszéld meg vele.
Én nem akartalak bántani, de ha egy párkapcsolatban elkezdődik egy ilyen, hogy az egyik fél nem mond ki dolgokat, elkezd magányosan sírni, esetleg családnak panaszkodik (azt illetően, hogy mit gondol a másikról, amit bár nem beszélt meg vele, de igaznak vél), az nem túl jó.
Ilyenkor csak te és a keserű gondolataid vannak, amelyekről azt gondolod: igazak, de amíg a másikkal nem beszélsz, sose tudhatod meg igazak -e vagy nem.
válasza:Kicsit tényleg mártirkodásnak hat, hogy magadban sírdogálsz.
Mond meg, neked így nem jó. Legalább addig bújjon melléd amíg el nem alszol. De legjobb lenne ha melletted nézné fülhallgatóval.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!