Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit kellene ebben a helyzetben tennem?
Együtt élek a párommal 9 hónapja.
Mivel nekem gyerekeim vannak, ezért kitalálta, hogy neki pedig kutya kell azért, hogy őt is szeresse valaki, ahogy engem szeretnek a gyerekeim. Ez eleve marhaság szerintem, mert ha ő is családtagként viselkedne, nem rekesztené ki önmagát, akkor nem érezne így. De nem akar velünk együtt csinálni semmit meg mindig baja van a gyerekekkel.
Mióta megvan a kutya, én úgy gondolom, hogy azzal sem foglalkozik eleget. És ha már az elején ennyire letojja, akkor később is ez lesz szerintem.
Alig viszi le, pedig egyáltalán nem szobatiszta a kutyus. Kíváncsi voltam, hogy mit tesz, ha egyszer se hozom szóba és tegnap egyszer sem vitte le a kutyát. 9 hetes kis ördögfajzat pedig. Nagyon eleven. De csak veszekszik vele, hogy maradjon nyugton és ennyi.
Mit tudnék tenni? Hagyni kell és majd összekapja magát és foglalkozik a kutyájával? Vagy kézbe kell vennem a dolgokat és foglalkozni vele? Nehéz dolog ezbaz együttélés és iszonyúan furcsa. Nem tudom, mit kellene tennem, mert zavar ez a helyzet.
Ez így nem fog jobb lenni, és ott kezdődik a dolog, hogy ha a gyerekeket nem fogadja el, az már régen rossz.
Felesleges volt a kutya. Semmit nem javít, meg ezért ne tartson senki kutyát, hogy majd az szereti.
Te, a feleség vagy amúgy?
Mindketten nők vagyunk.
Mondtam neki, hogy nekem nem fér bele a kutya, de neki akkor is kellett, mert majd gondoskodik ő róla.
Az a baj, hogy hamarabb kezdődtek itt a gondok, mint ahogy a kutya jött.
Miért hiszi, hogy nem szereti őt ott senki?
Véleményem szerint az a baj, hogy mindenből kivonja magát.
Én megértem, hogy nem szereti a gyerekeket, de ha elvonul és inkább egyedül gubbaszt, akkor szerintem sosem fogja magát idetartozónak érezni.
A gyerekek hívják játszani, kérdezik jön-e a játszótérre velünk, elkísér-e oviba (amikor lehetett menni) minket vagy megy-e ő értük...de nem. Neki ezek terhek, amire nincs szüksége, nem akar beszállni. A veszekedések abból fakadnak többnyire, hogy nekem vannak gyerekeim és ez őt zavarja.
Tudom, szakítani kell... De nem szeretném cserben sem hagyni, mett tudom, hogy vannak egyéb gondjai is, amihez támogatás kell neki.
Sajnos ez tipikus patthelyzet akkor.
Ha ennyire nem fogadja el a gyerekeket, ott már baj van és nincs igazán megoldás rá.
Előtte tudnia kellett, hogy akkor 4en fogtok együtt lakni.
Persze, már a beszélgetéseinkkor is elmondtam neki, hogy vannak gyerekeim. Amikor eljött hozzánk, akkor is tudta.
Én ezt igyekeztem elfogadni, hogy ő ilyen, pedig én sem így képzelem el a családot, hogy a párom mindenből kihúzza magát.
Szerintem szeretve lenne, ha egy picikét nyitna, de nem akar.
Értelmes felnőttként viselkedve próbáltam vele többször is beszélgetni ezekről, de elzárkózik, nem lehet vele ezekről beszélgetni.
A napi hírek, a játékok meg ilyesmi a témája, aztán kifújt.
A kiskutyával is törődni kellene. Nem akarom, hogy úgy érezze elveszem tőle, de szerintem le kellene vinnie, játszani vele, hiszen pici. Foglalkozni kellene vele és nevelni.
Nekem alapbol teljesen egyertelmu lett volna hogy a kutyája majd nekem lesz a nyakamba a 3.gyerek.
Meg sem engedtem volna (ha együtt élésrol van szo), valszeg egy virágot sem gondoz.
Ő nem tudja hogy a szeretet az munka, meg odaadás is egyben, azaz felelősség.
Nem azt mondom hogy lusta diszno, de latszik az hogy ő nem anya meg nem családtag.
Neki olyan sima egyuttjárás valo még csak, mint általában amik egy kapcsolat elején vannak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!