Mióta együtt élünk a párommal nekem annyira zavaróvá vált a szétszórtsága és rendetlensége, hogy úgy érzem elviselhetetlen, és lehet nem bírom tovább. Minden szemét kiesik a kezéből, még nem csak szemét, hanem minden.Több lent. Szerintetek?

Mindent próbáltam szerintem: többször beszélgettünk róla és mondtam hogy ez engem mennyire kizökkent(nehéz így munkára és iskolára koncentràlni, demotivàl, rossz kedvem lesz). Pakoltam helyette számtalanszor(az ő dolgait, természetesen közös dolgokat simán megcsinálom, de abból is túl sok van), volt hogy rászóltam..ráordibáltam ( amit nem vett zokon, sőt mintha szeretné )..de kétségbe vagyok esve hogy lehet valaki ilyen.

Alapvetően működhetne a kapcsolatunk, de ez egy nagy probléma benne NEKEM és hihetetlen hogy ilyen hülyeség miatt úgy érzem menekülnék, nem tudom elviselni ezt a helyzetet. Az egész lakással is ez a gond, annyi mindent kellene vele csinálni, hogy nem bírom egyedül, mindent a szàjába kell rágni hússzor és akkor is elfelejti. Nekem ez így élhetetlen...pedig szeretem őt! Tud a problémáról. De képtelen figyelni. Lehet csak éretlen még 30-on túl vagy változhat? Hülyeség azt gondolni, hogyha igazán szeretne megtenné? Lehet olyan hogy valaki nem tud?

Mi tévők lennétek a helyemben? Akit szerettek elfogadnátok ilyen szàmotokra zavaró hibával vagy akkor ezt úgy vennének hogy legalább kiderült hogy nem egymásnak vagytok valók.

Egy kétségbeesett lány