Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egyre inkább nem tudom elfogadni őket így mi lesz velünk?
Pár éve közös kis házat vettünk párommal,de minden bútorunk szintén közös.Válásom után új életet kezdtem vele ahogy ő is velem.Özvegy férfi ugyan és van három gyereke,de nem gondoltam volna hogy ebből baj lesz.Hiszen már nagyok voltak,nem éltek párommal amikor megismertem.Kapcsolatunk elején kedveltem őket,főként mivel párom minden idejét velem igyekezett tölteni nem láttam azt hogy zavarnának bármiben is.
Így hát ketten tökéletesen megvoltunk,szerettük egymást.Tervezgettük a közös életünket,kis házat vettünk,voltak további terveink.
A baj hogy lassan,beköltözött szívembe a féltékenység gyerekei iránt.Jobb szót nem tudok erre.Ahogy belefolytak az életünkbe,a párom szabadidejébe,az ünnepekbe,ahogy létezésükkel generálták közöttünk a vitát.Hol egyiküknek hol másikuknak volt valami "apró" kívánsága,hol egyik hol másik miatt kellett alkalmazkodni időben,programban,elvekben.Párom részéről a kezdeti kizárólagosság felém lassan-lassan átbillent,ma már ott tartunk hogy mindennemű dologban a gyerekei az elsők.Nem érzem magam egyenrangú társnak,szerettem volna belefolyni a gyerekekkel kapcsolatos döntésekbe mint egy normális anya-apa kapcsolatban teszik.Most is azt érzem ha így lett volna,nem következett volna be a baj.De párom igazából csak folyamatosan említette-elmondta amit már megbeszélt a gyerekeivel,így teljességgel kizárva éreztem magam minden döntésből.Mára rengeteget vitatkozunk,ő azt kéri értsem meg.Én azt szeretném ő értsen engem.Nemhogy közelednénk,egyre jobban távolodunk egymástól.És én a gyerekei létét hibáztatom emiatt,tisztában vagyok vele mennyire csúnyán hangzik ez.Már ott tartok hogy legszívesebben elhagynám páromat akit pedig szeretek és szerettem is mindig,csupán ez az örök alkalmazkodás a gyerekeihez kikészít.Szeretnék számára legalább néha az első lenni.De amint bekerülnek a képbe,én kikerülök. Itt a közös ház,közös élet,létezik az hogy egy jó kapcsolatot ilyen szinten tönkrevágnak gyerekek akiket más szült? Kérem szépen csak segítő szándékú véleményeket,tanácsokat írjatok.Köszönöm.
válasza:Pedig kapni fogsz most hideget meleg nem csak segítő szándékú hozzászólást.
Az a baj,hogy így a leírtak alapján szerintem sok mindenkinek te leszel a negatív fél a történetben.
Segítene ha esetleg írnál konkrét példákat mert így nehéz bármit is mondani mert kevés az infó.
Milyen dolgokban elsők a gyerekek?
És mi az ő verziója amit neked meg kéne érteni?
válasza:Hagyd ott. Előbb utóbb úgy is az lesz a vége. Nem tudom, vannak e már unokái. Azok még jobban "befognak" kavarni.
Sajnos ti nők, mindig 100%-ban kiakartok minket sajátítani.
válasza:Az a gond, hogy az elején megszoktad, csak terád figyel, a gyerekei akkor még nem voltak a figyelem középpontjában. Ha már akkor is ilyen, talán meggondolod magad és rájössz, hogy nem tudsz úgy tolerálni, ahogy ő szeretné. Most fordult a kocka.
Mindig azt látom, ha egy kapcsolat kibillen a középpontról, az valamelyik félnek szenvedés. Itt a párod most a te igényeidet, vágyaidat hagyja teljesen figyelmen kívül, kihagy mindenből és még ha rögtön rá is vágjuk, hogy igaza van, hiszen a gyerekeiről van szó, akiknek nincs már anyjuk, akkor sem ilyen egyszerű az egész. A múlt időből nem tudsz töltekezni, a jelen helyzetben pedig hanyagolva vagy, legalábbis te úgy érzed és ez a lényeg.
Nem írtál arról, a gyerekei bevonnának-e a közös tevékenységekbe, vagy ez szóba sem kerül köztetek? Már előzetesen el van döntve, hogy te ki vagy hagyva belőle? Mert azt elhiszem, hogy ez fájdalmas.
Egy kapcsolatban mindenki szeretne az első lenni, ez viszont sokszor nem megvalósítható. Ha a saját gyerekünk "előz le bennünket", azt többnyire simán vesszük, nem így van ez nagyon sokszor a társunk gyerekeivel, valamiért azok nagyon sok kapcsolatban riválisok. Nem mindenki képes ezeket a dolgokat a helyén kezelni, én ezért nem ítélem el azt sem, aki nem elég elfogadó, hiszen ő is szeretetre, elfogadásra vágyik, ahogy a mások oldal, a gyerekek is. Nehéz helyzet.
Ha nem tudod megbeszélni velük, előbb-utóbb belefáradsz és teljesen elhidegültök.
válasza:Kérdező, még szerintem annak örülj, hogy egyik sem lakik veletek. Tudom, ez nem vigasztal, de szomszédasszonyom is özvegy férfihez ment feleségül, vettek egy kis házat, aztán amikor az egyik felnőtt gyereknek beütött a krach, akkor odaköltözött hozzájuk.
Te helyzeted ennél azért jobb.
Milyen időközönként találkoznak az apjukkal?
válasza:Ugye tutod, hogy itt nem a gyerekek jelentik a gondot? Ha ők nem lennének, akkor más programokat találna ki magának, amelyek fontosabbak, mint te.
Itt az a probléma, hogy nem tesz már semmit érted és a kapcsolatért. Beleközönyösödött, elmúltak az érzelemi.
válasza:Párom verziója az hogy a gyerekek kérései mindenekfelett.Ha így nem is mondja ki de ez történik.A közös tevékenységek a megkérdezésem nélkül vannak eldöntve,annak ellenére hogy sokszor jeleztem már nekem ez fáj.Habár senki nem tiltja meg hogy én is jelen legyek ilyenkor,mivel érzem hogy egyik gyerekének sem hiányzom csak elviselnének,inkább nem megyek.Párom egyébként sem vevő arra hogy picit úgy alakítsa a gyerekeivel töltött napot hogy nekem is viszonylag kedvező legyen.
Mint 7-es felveti,nem valószínű hogy egyéb esetben más programot találna magának,nem vettem észre hogy más is érdekelné,nem haverozik egyáltalán.
válasza:Kérdező, gondold át, hogy ehhez szeretnél-e asszisztálni élethosszig (később rosszabb lesz, ha unokái is lesznek).
Én elegánsan távoznék a kapcsolatból.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!