Ha a pár tagjai sokat flangálnak otthon fehérneműben, az rossz hatással van a kapcsolatra szerintetek, vagy épp ellenkezőleg?

Mi nyaranta nagyon sokat flangálunk fehérneműben vagy tök meztelenül. Van, hogy egy hosszabb együtt töltött nap végére kisebb a "vizuális újdonság", de ugye a szexhez ott egy csomó másik inger (sőt többnyire még a vizuális ingereket sem meríti ki, hacsak nem folyton húsz centiről bámulod a másikat). Sokszor viszont inkább fokozza a vágyat, sokkal könnyebben megkívánjuk egymást, nagyobb eséllyel lesz szex mondjuk egy sima takarításból. Na meg ahogy mondani szokás, az egész nap egy előjáték - ha a másikban semmi szexi nem volt egész nap, gyakran nehezebben kapcsolok át, nehezebben lobban a tűz, mint amikor egész nap értek részéről a kisebb ingerek.

Inkább olyankor apad a vágy a nap végére, ha tényleg sülve-főve együtt voltunk egész nap (mindenféle inger és izgalom), de valamiért mégsem tudtunk szexelni. Na meg legfőképp akkor, ha ingertől függetlenül tartósan kényszerű összezártság van (2020 style, karantén egy egérlyukban), nincs meg az egészséges közeledés-távolodás dinamikája, nincs olyan fázis, hogy hiányold a másikat.

"Akinek az az érve, hogy így megunja a másik testét, annak amúgy sem való kapcsolat, mert úgyis megunná, csak idő kérdése."

Szerintem a kérdező által leírt módon nem lehet a másikra unni, viszont általánosságban a legtöbb ember hosszú távon valamilyen szinten megunja a másik testét, ez sima emberi működés.