Miről és mennyit beszélgettek a párotokkal?

Nyilvan ha igy nezzuk, akkor tobb a csend, mint a baratokkal, akikkel max 2-3 orara talalkozom, az ido alatt altalaban nincsen csend. A parommal akivel egesz nap egyutt vagyok szinte minden nap (nyilvan munkaido stb leszamitva), vele tobbszor van, hogy nem szolunk egymashoz. Akkor beszelgetunk, ha eszukbe jut valami tema, akar valami ami aznap tortent erdekesseg, vagy olvastunk, hallottunk valami erdekeset, kirandulasnal is lehet beszelgetni a termeszetrol vagy akarmirol.

De igazabol en is erzem ugy neha, hogy masokkal jobban elbeszelgetek, de ez inkabb azert van, mert sokszor nem tetszik a velemenye dolgokrol, de vitazni nem allok le vele, mert felesleges.

Mi viszonylag sokat beszélgetünk, és nem érzem azt, hogy kevesebbet beszélgetnénk, mint a barátokkal. Vannak nagy csendek, van, amikor mindketten belemélyedünk a kis világunkba, telefonunkba, teendőinkbe, zenébe, stb., de nem érzi egyikünk sem rossznak, vagy kellemetlennek. Mondjuk introvertáltak is vagyunk. Számomra az is tök jó program, ha egymás mellett csinálunk tök mást.

Amúgy meg mindenféléről beszélgetünk: ha nézünk/olvasunk/írunk valamit, akkor arról, ha történik valami a világban, akkor arról, de szimplán csak tudományról, pszichológiáról, emberekről, stb. Van, hogy bedobok gyakoriról egy kérdést; pl. most te is adtál ezzel a kérdéssel egy-két jó beszélgetéstémát.

Én sok ilyet látok. Beülnek nagyon elegáns fiatal párok és némán utazunk. Ez nekem kínos nagyon.

Taxis vagyok.

Hát, taxiban én sem szeretek a párommal beszélgetni, mert számomra kínos, hogy ott egy harmadik fél.

De ha jófej a taxis, vele szívesen dumálok.

Én szeretem a csendet is köztünk. Nem érzem azt, hogy kínos lenne ha csend van, mert nincs téma.

Szoktunk beszélni arról, hogy ki mit csinált aznap, a munkánkról, mi történik a világban, közös hobbiról, memekről. Szoktunk tervezgetni belátható időn belül és kívül is, elképzelni milyen házunk lenne kőgazdagként, ilyesmi.

A gond az, hogy te így éled meg a köztetek lévő csendet, ez kapcsolatban szerintem nem normális. Mi együtt élünk, tehát munka után minden estét együtt töltünk (kivéve amikor külön programunk van).

Mindig beszélgetünk, mert nekünk közös hobbi a zene, a koncertek, a fesztiválok, a filmek, a sorozatok. De ezen kívül is ami nem feltétlen "hobbi", pl. a politika, vírushelyzettel kapcsolatos dolgok, munkahelyi sztorik, mit főzzünk, tök mindegy.

Ha pedig fáradtak vagyunk és nincs erőnk / kedvünk beszélni, akkor se kínos, ő elvonul zenét hallgatni, én játszok a gépen és néha összefutunk a lakásban, adunk egymásnak egy puszit az arcra és ennyi elég is. Értjük, hogy szeretjük egymást, de most ennyire futja. :D

Utazás közben mi is néha ülünk csöndben, ez nem azért van, mert nem tudunk miről dumálni, én szimplán a tipikus bambulós-utazó vagyok, szeretek nézelődni vagy gondolkozni ilyenkor.

Kínos csönd soha nincs köztünk, mert nem érezzük kötelezőnek, hogy mindig legyen téma.

22L 3 éve együtt