Paráztatok ? Vagy voltak ilyen gondolataitok ? Könnyen belejöttetek ebbe a háziasszonyos dologba ?

Nem aggódtam.

8 éves korom óta főzök magamra, megtanultam mert ugyan anyám otthon ült, mégis leszarta, hogy éhesen megyek haza az iskolából, és évi 1-2 alkalomtól eltekintve sose csinált semmi kaját.

Na szóval nem aggódtam, mert elég jól elboldogulok a konyhában, emellett úgy voltam vele, hogy ha a férjemnek valami nem tetszik, neki is 2 keze van, mint nekem, megoldhatja magának.

Mi végül abban állapodtunk meg, hogy a házimunka közös, heti váltásban, de a főzés legyen az enyém mindkettőnkre mert az nekem sokkal jobban megy és szeretem is. A férjem pedig intézi a bevásárlásokat lista alapján amit összeírok. Mindkettőnknek jó, mert neki a főzés nem megy igazán, én meg vásárolni rühellek.

Nincs gondja a főztömmel egyébként, pedig elég finnyás a lelkem, de tudom mit szeret, mit nem, olyat nyilván nem csinálok amitől irtózik, és mindenképp külön külön főzök kettőnkre. Mert nekem betegség miatt állandó speciális diétát kell tartanom, plusz érzékeny is a gyomrom, a saját ételeimbe zsiradéknak csakis sertés zsírt használok + rengeteg zöldséget eszem, húst, sajtot, egyéb tejterméket, kolbászféléket, olajos magvakat, tojást. Gyümölcsöket, ecetes dolgokat szintén nem bírja a gyomrom az étolajjal együtt, míg neki nincs baja az olajjal, se a gyümölccsel és inkább a klasszikus krumpli/tészta/rizs kombót preferálja, plusz kukorica és hüvelyesek+ húsok, sajt, tojás.

Alapjaiban más az étrendünk, az ízlésünk, de nincs vele baj, mert valójában jobban szereti, mint az anyja kajáit aki só és elég fűszerszegênyen főz.

Fel sem merült bennem ilyen. Alig vártam hogy költözzünk. Azon se izgultam, hogy anyagilag hogy leszünk. Nagyon menni akartam, semmi nem érdekelt, csak hogy menjünk.

Főzni tudtam akkor is már, nem féltem hogy éhen halunk. Meg úgy voltam majd főz magának ha én nem érek rá vagy nem esik jó. Megteheti ő is. Meg is főz ha nagyon éhes. Általában akkor van motivációja. Megfőz 100szor, csak mosogatnia ne kelljen...