Velem volt életem mélypontján, most úgy érzem mindent engednem kell cserébe?

Nagyon-nagyon nehéz időkben állt végig mellettem a párom, és ez felnyitotta a szemem hogy mindennél jobban kell hogy becsüljem.

Viszont bizonyos dolgok megváltoztak. Bárhova elmehet szó nélkül, de ezt nem is bánom, jó ez így, régebben is így kellett volna.

De pl néha nem figyel rám, megkérem hogy beszélgessünk és telefonozik. Ilyenkor nem förmedek rá mint régen csak szomorúan pislantok párat és elfoglalom magam mással. A házimunkából sem igazán veszi ki azóta a részét( azért segít, csak nem sokat).

Nem tudom normális e, hogy más vagyok vele, hogy úgy érzem tartozom neki.