Fiúk, férfiak! Titeket zavarna ha egy nő nem főzne nektek?

én férfi vagyok, de nem várom el, hogy főzzenek rám. értékelem, ha megteszik, de nem várom el és én is részt veszek más házimunkákban, amit szintén nem tartok az ő dolgának, nem helyette csinálom ilyenkor.

én nem főzök, mert nem érdekel a főzés, de azért, ha nagyon kéne, elboldogulnék vele, csak inkább kihagyom.

ha éhes vagyok, akkor veszek, rendelek, vagy keresek otthon olyat, amit nem kell főzni. eszembe nem jutna, hogy számonkérjem a barátnőmön, hogy mit fogok enni, ha ő nem főz. pláne, ha még nagyon eltérnek a táplálkozási szokásaink.

az szokott boszantani, ha a barátnőm kimegy a konyhába film alatt és csak magának hoz nassolnivalót, vagy ha elkezd egyedül enni és nekem nem is szól hogy ő eszik. ilyenkor sem az zavar, hogy nem szolgál ki - ki tudok menni és meg tudom oldani. bezzeg, ha én megyek ki, akkor tud szólni, hogy vigyem ki a tányérjait/poharait, ami önmagában szintén nem zavar, csak az előbbivel együtt válik bosszantóvá. a kommunikáció hiánya és a (közös) tevékenységből kirekesztés, az egyensúly eltolódása zavar ilyenkor. csak annyit kéne mondania "megéheztem, együnk valamit" és mindenki csinál magának, amit akar, máris nem vagyok kihagyva a dologból.

minden párkapcsolatnak a kommunikáció a kulcsa, hogy az tisztázzuk az elvárásainkat, igényeinket és megtaláljuk a mindenki számára kölcsönösen megfelelő megoldásokat.

ha ő elvárná, hogy kiszolgáld, akkor dilemma előtt állsz, hogy mennyire vagy hajlandó belemenni, ahogy ő is, hogy ezen múlik-e a kapcsolat, vagy sem.

viszont a félelmeket midnenképp érdemes leküzdeni, úrrá lenni rajtuk, hogy ne ők kerekedjenek felül és új dolgokat tanulni sem árt olykor - én is megtanulok időnként ezt-azt elkészíteni, mert a tudás nem árt meg és az is közös program, hogy együtt főzünk, ami közben én megtanulom, amit ő már tud...