Hogy oldjátok meg a közös kasszát a párotokkal, és hogyan kezdtétek?

Alap volt összeköltözéstől a közös kassza. Akkor még kb egyformán szarul kerestünk, azóta ő már sokkal jobban.

Nekünk nincs közös számlánk, mindenkinek megvan a sajátja, de ha valakinek mondjuk elfogy a pénze, akkor szól a másiknak, és az átutal vagy vesz ki kp-t. Mondjuk általában nem szokott egyikünk sem lenullázódni. Van egy pénztárcánk is a fiókban, oda szoktuk rakni ha vettünk ki nagyobb összegű készpénzt (20-50 ezer Forintot), de nem igazán tartjuk számon ki mennyit rakott bele, vagy vett el. Ha kell pénz, mindig belenézek, aztán vagy van benne, vagy nincs. Az aprót külön gyűjtjük egy befőttes üvegben, abból is néha veszünk ki. Nagyobb bevásárlásoknál általában az ő kártyájáról fizetünk, mert ugye arra megy sokkal több pénz.

Igazából nincs oka, hogy nincs közös számlánk, szimplán eddig feleslegesnek találtuk. Meg én így szeretem, hogy látom, hogy mennyi pénzt költök én. Nyilván ki lehet persze nyomozni, hogy ki hol, mire, mit fizetett. De nekem ez így egyszerű, tudom, hogy tegnap mondjuk 100 ezer volt rajta, ma meg csak 85, akkor elköltöttem 15-öt. Ha közösen használnánk, akkor nem látnám át ilyen könnyen, hogy én mire költöm a pénzt.

Ez a rendszer csak akkor működik, ha nincs morgás, ha valaki pénzt kér a másiktól, és természetesnek van véve, hogy minden pénz közös, attól függetlenül, hogy nem egy számlán van.

Ja, nincs limit, vagy engedély kérés. Meg szoktuk beszélni, ha valaki nagyobb összegben akar venni, vagy már vett valamit, de nem engedély miatt, hanem csak beszélgetünk. Én pl boldogan újságolom, hogy bevásároltam arcápolókat 25 ezerért, ő meg hogy miket vett a számítógépes játékában. Nyilván mindketten full baromságnak tartjuk azt, amire a másik kiadott, de amíg belefér, addig nincs ezen konfliktus. Persze egy nagyon drága dolgot pl. egy autóvásárlást megbeszélünk előtte.

A napi kiadásainkat sem szoktuk megvitatni, kiadás szinten. De mondjuk azt megbeszéljük, hogy ma pizzát ebédeltem, meg este ittam két koktélt. Ebből úgyis tudja a másik, hogy kb. mekkora költekezés volt aznap.

5-ös vagyok.

Nem értem miért lettem leszavazva.

Egyre másra jönnek az elborultabbnál elborultabb megoldások. Miért nem lehet egy számla?! Mitől féltek, ha elvileg közös kassza van?

Közösnek tekintünk minden bevételt. Én a saját számlámra kapom a fizetésem, az lényegében ott is marad, gyűlik megtakarításként mióta együtt élünk, 9 éve. Extra nagyobb kiadásokra vettünk csak ki belőle ha kellett, pl új hűtő, mosógép, laptop, telefonok, mikró. 2 évvel ezelőtt egy év alatt mindenünk sorra tönkrement és cserélni kellett.

A párom is a saját számlájára kapja a fizetését, 80 ezerrel keres többet. Abból a pénzből megy minden megélhetéssel kapcsolatos dologra, szórakozásra. Nekünk így a legegyszerűbb, legkényelmesebb. Nem fillérezgetünk. Amúgy 10 éve vagyunk együtt.

Én nem vagyok a közös számla híve. Egyrészt néhány éve megkérdeztük a bankban, akkor azt mondták már csak úgy lehet nyitni náluk, ha az egyik fél alárendelt, vagyis másodlagos számlavezető. Másrészt, ha az egyik féllel ne adj isten történik valami (pl. meghal), akkor a számlát zárolják. Ezzel sajnos volt is olyan ismerős a családban, aki megjárta.

Mi mostmár abszolút közösnek tekintjük a kasszát, de a bevételeink két külön számlára érkeznek és külön külön megtakarítási számlák is vannak hozzájuk csatolva (ingyenes). Mi ezt így tartjuk biztonságosnak.

Ismerjük a kötelező kiadásainkat és azt is, hogy mennyi költőpénzből tudunk kijönni, így nagyjából be van lőve, hogy mennyit tudunk havonta megspórolni. Amikor megkapjuk a fizetéseinket, akkor ezeket az összegeket rögtön átutaljuk a megtakarítási számlákra és el is felejtjük, hogy létezik. Az én számlámról megy a hitelünk és a rezsi, a férjem intézi a bevásárlást, illetve mindkettőnknek vannak még külön megtakarításai is (amiket persze szintén közösnek tekintünk).

Engedélykérés nincs, de a nagyobb kiadásokat mindig megbeszéljük. Ezt úgy kell érteni, hogy pl. bejelenti a férjem, hogy holnap megy és vesz egy kabátot. Egyikünk sem a pénzszórós fajta, így nincs ebből probléma. Amire komolyabb hangsúlyt fektetünk az az, ha a megtakarításhoz kell hozzányúlni. Illetve azt is mindig átbeszéljük, hogyha nem sikerül a célösszeget eltenni egy adott hónapban a megtakarításainkba. Mivel mindkettőnket érint és érdekel, ez sem számonkérés jellegű, csak pénzügyi tervezés, vagyis felülvizsgáljuk mi okozta a terv borulását.

Ez részünkről teljesen működőképes. Ha gyerekünk lesz is hasonlóan tervezünk, annyi különbséggel, hogy az én bevétel csappanásom miatt a gyerekkel kapcsolatos költségeket valószínű a férjem számlájáról álljuk majd.

A kapcsolatunk hajnalán perselyeztünk. Bedobtuk a közösbe a lakbér, rezsi, konyhapénz felét, a többiből pedig éltünk. Az is működőképes volt, de azért közel sem annyira gördülékeny, mivel a férjem háromszor annyit eszik kb., mint én, így az én konyhapénz részem úgy megugrott eleinte miatta, hogy csak pislogtam. :D Okozott némi feszkót ez az elején.

Ti nem vagytok igazából közös kasszán, csak rámondjátok. Mindenetek külön van. Görcsösen ragaszkodtok ahhoz, hogy meglegyen nektek a saját pénzügyi univerzumotok, ami csak a tiétek. Fölösleges köröket tesztek azzal, hogy össze-vissza megy minden és igazából nagy katyvasz az egész. Tudod mi az amit csináltok? Költségelosztás, de véletlenül sem közös kassza.

Közös kassza = egy _közös_ számla. Ez azt is jelenti, hogy nincs olyan te vagy én fizetésem, olyan van hogy a mi fizetésünk. Minden más, ami ennek nem felel meg az külön kassza; jellemzően valamilyen elborult szabályrendszerrel megtámogatva.