Eltartanatok a baratnotoket / baratotokat amig megtanul egy uj szakmat?

Nekem azt mondta a férjem, akár úgyis megcsinálhatnék egy szakmát ha szeretnék, hogy csak azt csinálom és csak oda járok. Persze nem szombatis sulira gondolok, hanem ahova mondjuk hétközben is kellene menni. Nincs gyerek még és mindig spórolunk minden hónapban.

Én kevesebbet keresek, egy 100 ezerrel kb. Sajnos fordítva épp hogy ellennénk havonta az én keresetemből így, hogy van hitel. De ha mód van rá, ő is csinálhatja. Nyilván nem mennék, ha később rosszul jönnénk ki miatta. Meg hát nem is évekről beszéltünk amúgy. Az sok lenne, de pár hónap kihúzható. Amúgy is előtte össze spórolnánk a sulira a pénzt, meg ha úgy van a kieső hónapokra is előre. Én így csinálnám, ha tudom x időben később indul egy olyan amit megszeretnék csinálni.

Attól függ milyen komoly a kapcsolat, ő más esetekben mennyire támogat engem, mennyire jönnénk ki a pénzből, mennyi időt venne el tőle a tanulás, milyen hosszan nem dolgozna.

De nekem kb minden ismerősöm meló mellett végezte az egyetemet, én is nappalit csináltam három műszakos teljes állás mellett. Oké, nem erről szól a kérdés, de azért ne csináljunk már úgy, mintha ez egy ilyen legenda szintű hihetetlen dolog lenne. A legtöbb ember aki nem rögtön gimi után tanul tovább, az bizony dolgozik mellette.

Nyilván ha gond nélkül megélnénk csak az én fizumból, és tényleg mondjuk heti 5 nap 8 órákat lenne a suliban, akkor nem várnám el, hogy dolgozzon, de ilyen kb nincs. Nem szeretem a lusta heréket akik élősködni akarnak, úgyhogy nem szívesen tartanék el senkit csak azért, mert mondjuk heti háromszor van pár órája. Az én szememben a jellem egyik fokmérője hogy valaki mennyire törekszik az önállóságra, és mennyire hajlamos kamu indokokkal kibújni a felelősség alól.

Sokmindentől függ ez. Előfordulhat ilyen helyzet.

De egy örök diákot biztosan nem.

A környezetemben láttam már ilyet, hogy 30+ nő, aztán még egy év munkaviszonya nem volt.

Nőként pedig nem szeretnék ilyen kiszolgáltatott helyzetben lenni.