Ha a nők többsége nem szeretné, hogy a párja papucs legyen, akkor miért alakul ki mégis nőuralom a kapcsolatok többségében?

Pont akkor szálltam ki egy-egy kapcsolatból, mikor a nő elkezdte volna az átformálásomat. Nem, ezt nem hagyom, én se csinálom, hisz azért kedveltem meg amilyen.

Egyenlőség híve vagyok minden tekintetben, beszéljük át a problémákat, úgy könnyebb megoldást találni, nem az akaratunkat ráerőltetni a másikra, hosszútávon az elnyomott fél biztos menekülőre fogja.

Tök jó kérdés! 29N

Azt mondanám, hogy általánosságban egyenlőek vagyunk, mert nem hozunk egymás nélkül döntéseket. Gyakorlatilag csak az egymásnak szánt meglepetésekbe nem avatjuk be a másikat. De ha arra a kérdésre kellene válaszolnom, hogy ki viseli a nadrágot, akkor habozás nélkül a férjemet mondanám (és remélem, ő is így gondol magára).

Köztünk is megvannak a játszmák, terelném én szívesen erre-arra, de azt hiszem, az ellenállását jobban élvezem, mintha néha sikert érek el :D Szerintem hagyni kell, hogy mindenki megtartsa a saját személyiségét. Formálni szabad, mindketten jobb emberek lettünk egymás mellett, de mégsem veszítettük el önmagunkat. Teljes egészek vagyunk egymás nélkül is, csak jobbak vagyunk együtt :D (Míg egy papucsférfi elveszti önmagát a kapcsolatban és félemberré válik - szerintem.)

#10 én ezzel egyetértek, de vannak fszfej gyökerek, akik tényleg úgy fogják fel, ahogy írtam. Ha valaki nincs a haverjai seggében, papucs. Ha valaki meg akar valamit beszélni a párjával, papucs. Ha valaki nem akar olyasmit csinálni, ami alatt a párja nem érzi jól magát, papucs. Ha közös jövőt tervez, papucs. Ha házasodik, papucs. Ha közös kasszán vannak, papucs. Ha nem kúr félre, papucs. Ha nem stíröli a lotyókat a párja háta mögött, papucs.

Nagyon sok ilyen okos ember van. Csípi a szemüket, hogy valaki meg tud állapodni és nem vesz részt abban, hogy kivénhedt hímringyó legyen vele. Sok ilyen "barátom" volt nekem is. Meg kollégák között is ment, hogy mutassuk meg, ki a csődör és gúnyoljunk ki mindenkit, aki tisztességes a párjával.

14-es, tudom nem nekem címezted, de azért vigyázz, az emberek önzők és gyarlók. Ha kiejtesz egy 10ezrest az utcán "véletlen", fél perc alatt eltűnik és nem fognak szólni, hogy hééé elhagytad...

Ugyanez párkapcsolatban is. Te hiszel benne, hogy majd ha "jó" leszel akkor a másik azt értékelni fogja. Hát nem, idővel biztos nem, mert a nőknek kell a kihívás, a szenvedély. A lagymatag fosban nem szeretnek lenni, hiába mosogatsz el, vagy főzől te mint férfi minden este és a haverokat is úgy időzíted, hogy "mehetek drágám?". Ez nagyon veszélyes játék szerintem.

Kedves #14

Sajnos igazad van, és aki így látja a másikat az egy barom.

Azért van valaki párkapcsolatában, mert egy olyan párt talált, akivel együtt akar lenni, közös jövőt építeni. És ha valaki ezt az "egyenlő velem a párom" és ezért igenis lekommunikálom ami fontos, és igenis érint mindkettőnket vagy kikérem a párom véleményét, ezért papucs vagyok? Kretének az ilyenek.

Most náluk van a p.nci amivel el lehet lenni? Vagy ha mondjuk veszek egy új autót vagy lakást a párommal, amire mondjuk költeni kell, akkor hol vannak ezek a papucsozó barátok mikor szervizeltetni felújítani kell? Ők beszállnak az esetleges beugróba? Hitelbe? Vagy jönnek nekem felújítani vagy csak költözni segíteni? Hát kötve hiszem. Bocsánat, ha sarkalatos példákkal jöttem, de hirtelen ez ugrott be.

Az ilyenek barmok akik mellett azért nem tud megmaradni egy nő se hosszú távon mert semmibe veszik.

Én félig-meddig papucs vagyok. Asszony mond valamit, én beleegyezek, és nincs vita. Ami nem olyan fontos számomra, azon nem kzdek el akadékoskodni. Klasszikus példák, milyen pohár, tányér legyen, melyik játszótérre menjünk a gyerekkel, szombaton vagy vasárnap menjünk el x helyre, stb, szóval amik igazából nekem mindegy kategória.

Komoly dolgokat persze megbeszélünk.