Nem akarok összeköltözni a barátommal. Szerintetek ez így érthető?

9-esnek igaza van. Az osszekoltozes nem ugy nez ki, hogy onnantol kezdve folyamat egymas seggeben lesztek. A parom jelenleg pl alszik a haloszobaban, en meg csinalom a dolgom a dolgozoszobaban, amihez epp kedvem van.

Ket dologban akadalyoz jelenleg maximum, iszonyu hangos metal zene hallgatasban, meg a porszivozasban, de egyiket sem terveztem mostanaban. Ezeken kivul kb tok mindegy, mit csinalok. Meg eleve nem szoktuk egymast csesztetni, mert olyan emberrel koltoztem ossze, akit nem zavarnak a dolgaim es az engem sem az ovei. Pl ha ebren van, siman berakhatok hangos zenet, nem zavarja, filmnezes nem zavarja, stb.

A szülős rész olyan, mintha én írtam volna. :) Kis panelban nőttem fel a családommal, nulla privát szféra. Azt hittem, rosszabb nem lehet, de utána albérletbe költöztem lakótársakkal. Na az borzalom volt. :)))

Én is így voltam vele, hogy minden álmom egyedül élni végre.

Aztán összejöttem a párommal, és többet eszembe se jutott, hogy nélküle akarnék lakni bárhol is.

A trükk az, hogy nem kell összenőni, simán lehet én-időd, lehetsz egyedül, stb. Normális esetben a pároddal meg lehet ezt beszélni. (Szülőkkel és random lakótársakkal ellentétben, akikkel nem olyan könnyű sokszor.)

De miért ne lenne szerelmes? Miért egy sablon alapján működik a szerelem? Miért van az, hogy az emberek nem képesek elfogadni, hogy mások máshogy élnek meg dolgokat? Ennyire jobbnak akarjuk érezni magunkat a másiknál?

Ezért van annyi lelkibeteg, nyomorult ember, mert mindenki csak be akar kerülni a dobozba, hogy az ilyen "cejintem nem vagy cejelmesz" embereknek bizonyítsanak.

14.

Ez a dogmatikus gondolkodás és a nyájszellem keveréke, és az ezek miatt felállított keretek tünete. És ezért nem lehet senki önmaga, mert a nyáj bünteti. Még az önmagukat "nagyon egyediknek" tartó művészlelkek vagy punkok sem önmaguk igazán, mernének csak ellentmondani a társaiknak...

#14

Szimplán a többség számára a párkapcsolat nem egy egyszerű hobbi, hogy "ha van kedvem akkor bámulom a képét, ha nincs akkor húzzon innen és ne zavarjon". :D

Szerintem ez tök nem kötelező, mármint megértem ha valaki tágabb privát szférára és több magányra vágyik, én azt nem értem hogy akkor miért kell "párkapcsolatosdit" játszani emellett.

17.

Gondolom, a "nyáj" ezt is munkaként, kötelességként kívánja felfogni. Csodálatos.

"Szerintem ez tök nem kötelező, mármint megértem ha valaki tágabb privát szférára és több magányra vágyik, én azt nem értem hogy akkor miért kell "párkapcsolatosdit" játszani emellett."

Mert neki ez nem játék, neki ez a párkapcsolat.

Vannak olyan párok, akik soha nem akarnak gyereket. És vannak olyan szülőpárok, akik az ő kapcsolatukat kevesebbnek tartják emiatt. Mert a gyerek az igazi bizonyítéka a szerelemnek. "Minek házasodnak?" - mondják az ilyenek.

Vannak, akik eltérő alvási szokások miatt külön hálóban alszanak. Emellett boldogok ugyanúgy, mint akik egymáson fekszenek. De őket is sokan lenézik.

És akkor itt kiütközik, hogy a sokat istenített kompromisszum nem működik, mert "nem éjtem, ha magány meg pájakapcolat, az hod lehet".

19-es

A házasság az házasság, a gyerekvállalás az gyerekvállalás.

Két teljesen más dolog, amiket össze akarsz hasonlítani. :D

Itt viszont párkapcsolat és párkapcsolat az, amiről szó van.

Ez olyan mintha megházasodnék úgy, hogy amúgy nem is akarok házasságot, csak hát szokás, de azért annyira nem is gondolom komolyan.

Vagy ha vállalnék gyereket, de amúgy neveljék mások, nekem nincs kedvem hozzá hogy folyton kerülgessem. De azért néha jó ha van, mert alkalmanként szívesen lennék vele, ezért kell.

Akinek nincs igénye párkapcsolatra, annak nem kötelező, lehet laza kalandokat is keresni, vagy barátáság extrákkal vagy valami, ezek pontosan erre valók, ha nem akarsz elköteleződni és nincs kedved ahhoz hogy valaki "állandóan" körülötted, veled egy épületben lebzseljen és zavarja köreidet.