Normális az, aki párkapcsolatban él vagy házas annak nincs baráti köre?

Én is sok barátot elvesztettem. De sok barátot szereztem is. A párom az összes barátját elvesztette. Tipikus sznobok akiknek nem tetszett a képem.

Kicsit átrendeződtek körülöttünk az emberek, de alapvetően vannak barátaink, nem is kevés. Újak, régiek vegyesen. Együtt bulizunk velük, van, akivel más programot is szervezünk, szóval annyira nem rossz (sőt).

Sajnálom, hogy nálad így alakult, de szerintem nem kár az ilyen barátokért...

Ugyanakkor van ennek egy másik oldala is, amin érdemes lenne elgondolkodnod. Nekem is lett már vége barátságomnak azért, mert a barátnőm beleasszonyosodott a kapcsolatba. Egyszerűen semmo vadság nem volt benne, nem volt már az a vagány, nagyszájú csaj, folyamatosan a dögunalmas és finnyás párjáról mesélt, háztartási trükkökről meg receptekről. Néha a munkájáról. Dögunalmas lett.

Ugyanígy szakadt meg a kapcsolat két nagyon kedves barátommal is, akiknek gyereke született. Minden körülötte forog, mi le vagyunk szarva. A férfi jött velünk párszor, a nőnek esze ágában sincs. Magára öltötte az anyajelmezt és mindenre húzza a száját. Pedig van példa arra is, aki vagány szülő maradt. Hozta a babát is, elvolt velünk, aztán elaludt a másik szobában. Semmi baj nem volt. Anyukámék is folyamatosan hatalmas baráti összejöveteleket szerveztek, mikor kicsi voltam, ebben is nőttem fel. Imádtam a sok felnőtt ökörséget gyerekként is. Sok szülő sótlan lesz, mert rossz szülőnek érzi magát, ha szórakozik. És sok ember kapcsolatban is ilyen unalmas lesz, mert a párja visszahúzza...

Nálunk fordítva volt, a párom rángattam ki a nagy karótnyeltségből, ez pedig a baráti szemét csípte... De gyakoribb az, hogy egy tök jófej ember egy kapcsolatban egy papucs lesz vagy egy szolga és elfelejti a barátait, pedig nyitottak lennének rá és a párjára is...

Az hogy egyáltalán ne legyen nem az, en pl nagyon igenylem a társaságot. De ez eltérő. Van akinek nincs rá igénye. Itt is egy csomó ilyet olvashatsz.

De akikrő te beszélsz nem barátok. Nekem is különbözőek a barátaim, van aki nem is szeret bulizni, van aki igen, de azert a legtöbbjükkel lehet ilyesmiket (is) csinálni és senki nem gondolja nyugdíjas programnak pedig fiatalok (egyetemisták vagyunk).

Szóval az hogy ne legyen baráti kör, csak azért mert összeköltöztök az hülyeség, a kettőnek nem kéne hogy köze legyen egymáshoz. A te "barátaid" nekem nem tűnnek igazi barátnak, hanem csak olyan haverokbak akikkel elmehetsz bulizni.

Előfordul, hozzáállás kérdése. Én lekopogom, nem hogy kevesebb barátom lett, sokkal több, hiszen a párom társasága is befogadott, szeretünk összejárni és ugyanígy fordítva. Visszagondolva nehéz feldolgozni és kezelni, ha az élet más-más szakaszaiban jártok. Az a baráti társaság minden tagjának újdonság. Pl. ilyen az összeköltözések kora, amikor már nem a haverok lesznek az elsők. Ezt túl kell élni, a legtöbben átesnek rajta. Párostól kezdenek már összejönni a társaságok többnyire. Aztán majd jönnek a gyerekszületések, amikor még nehezebb lesz időt szakítani a barátokra. Nem a kocsmában futtok össze szombat esténként, hanem egy játszóházban szigorúan alvás idő után. :D

Valakik ezt tudják kezelni, valakik nem, vagy nincs is igényük rá. A gyerekszületésekkel mi is elveszítettünk néhány barátot, akiket sajnálunk, de mindenkinek más az igénye. Viszont rendkívül érdekes, hogy olyan barátnőm is van, akit 3-4 év után azért nyertem vissza, mert kiderült, hogy várandós és ez akkora hatással volt rá, hogy a semmiből felhívott és újra egymás életének aktív részesei lettünk.

Szóval különböző élethelyzetekben a barátok jönnek-mennek. Fel kell dolgozni, de én azt mondom ha ritkulnak is idővel a találkozások, nincsen csodálatosabb dolog, mint belegondolni, hogy kezdődtek a barátságaink és látni, hogy a gyerekeink barátságai hogyan alakulnak most. Számomra egyszerűen felfoghatatlan.

Nekem vannak barátaim, feleségemnek nincs.

Így mi barátok megyünk ide oda néha elvisszuk az asszonyt is, az asszonyok meg elvannak ott ahová letesszuk őket.

Mi parkapcsolatban is leisszuk magunkat a sarga foldig, ha ugy van, nem szoktunk osszehanyni mindent, nem errol beszelek, de amugy meg a parkapcsolat nem azt jelenti, hogy innentol kezdve egy pohar vorosbor a maximum, ha azelott meg bulizosabbak voltatok. A barataink nem mondanak le semmilyen programot, kiveve ha nem ernek ra. Mondjunk nalunk sosem az ivas volt az egyetlen program, kirandulni is jarunk, mozizni, stb haverokkal, az ilyen programokat sem mondjak le.

Ha eddig inkabb az ivasrol szoltak a programjaitok es most osszejottel es olyannal, aki nem iszik es inkabb olvasgat a hintaszekben, ne csodalkozz, ha a haverjaid nem akarnak mar veled logni.