Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Sokadik anyagiakrol szolo kerdes (nem panaszkodas)?
Szoval, sokat gondolkozok azon mostanaban, hogyan lenne erdemes elni az eletem.
Adott egy sajat kis kertes haz, illetve passziv jovedelemkent tudok kb 400nettot hazavinni + jelenlegi fizu, ehez kellett szerencse szuloi tamogatas es sok befektetett munka.
Azon gondolkozom, hogy abba hagyom a munkamat (nem szeretem), es megelek a passziv jovedelmembol, kielvezem az eletem.
Nincsenek nagy igenyeim nem akarok luxus autot se draga nyaralasokat.
A kérdéseim a következők, főleg nőkhöz:
-Ha össze jönnetek velem ti mit szolnatok ha megkerdeznem, hogy lenne-e kedvetek nektek is othagyni a munkat, es elni egy viszafogott de szabad eletet?
-Ha abba hagynatok a kedvemert a munkat, nem lenne-e tul sok, az egyutt toltott ido (tudom lehet mast is kulon csinalni de azert a 8-10 plusz ora az sokkal tobb egyutt toltott ido is)?
-Ti valalnatok-e igy csaladot ha igen hany gyereket?
Akienek van parja az mit szolna ha a ferje, baratja ezzel hozakodna elo, meg ugy alapvetoen ti mit gondoltok errol a helyzetrol?
A kérdés nem ismerkedes vagy felvagas celjabol keszult kezelhetitek elmeleti kerdeskent is.
Az meg fontos lenne hogy korotokat (nemeteket ha megis ferfikent valaszolna vki) illetve hogy milyen anyagi helyzetbe vagytokm mivel foglalkoztotk oda irhatnatok.
Tisztaban vagyok hogy egy kapcsolatot fokent nem ez hataroz meg, de tegyuk fel minen mas idealis.
Nem lenne az az élethelyzet (amit nem kényszer szül), amiben megengedném a páromnak, hogy hosszútávon ő tartson el. Szerintem az általad felvázolt életforma a ló túlsó oldala. Hajlandó lennék visszább venni, esetleg olyan közös vállalkozásba kezdeni, ami idővel kiforr annyira, hogy elegendő legyen napi 4-6 aktív munkaórát beletennünk, de semmiképpen nem tunyulnék otthon naphosszat. Szerintem ez összességében jó dolog. Nem azért élünk, hogy dolgozzunk, de nem is azért dolgozunk, hogy éljünk. Valahol az arany közép.
Nem azért tanultam annyit, amennyit, hogy elkótyavetyéljem a tudásom és bizonyos értelemben az értékeimet, amit magamra szedtem. Jó életet szerettem volna biztosítani saját magamnak és ezért elvárásaim voltak a leendő párommal szemben is. Egy fikarcnyival sem több, mint amit magamnak megtudok adni. Ha közös az irány és látom a rációt abban, hogy biztos megélhetés, több láb mellett tudunk visszább venni, akkor hajlandó lennék erre. 400 ezer forintos közös bevételért viszont az otthonülést nem választanám, engem ez az élet nem tenne boldoggá, nem elégítene ki. 400 ezer forint jelenleg kettőnknek arra elég (nagyjából ennyiből élünk), hogy a lakáshitelünk és lakástakarékaink mellett is viszonylag kényelmesen, de azért nem bőre eresztett szíjjal éljünk. Ha a hitelünk és a lakástakarékaink már nem lesznek (nagyjából 150 ezer együtt havonta), akkor eltudom képzelni, hogy egy gyerekkel is viszonylag kényelmesen kijöhetünk, de a számomra biztonságot adó "két láb" már nem lenne meg. Nem tudnánk igazán félretenni, nem adna biztonságérzetet a havi bevételünk és úgy érezném az agyamat sem használom.
30 éves nő vagyok, mérnökként dolgozunk a párommal mindketten, jelenleg ketten együtt havi átlag nettó 1 millió körül keresünk, amiből jelentős megtakarítást tudunk képezni, mert sokkal szerényebben élünk, mint ahogy megtehetnénk.
Szóval mit szólnék? Azt mondanám gondolkozzunk olyan vállalkozásban, amibe lehet most sok időt és energiát kell fektetni, de hosszútávon létre lehet hozni a segítségével azt az arany közép utat, amivel úgy érezhetjük, hogy értéket teremtünk, ugyanakkor mégis megmaradunk egymásnak, illetve a családunknak mentálisan egészségesen, kiegyensúlyozottan és anyagilag biztos lábakon állva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!